– Felmásztam… a dombra.
– A nyájjal együtt? Tudod, hogy nem mehetnek olyan messze.
– De ma más nap van! Látnom kellett!
Az apja szúrósan nézett rá.
– Azonnal menj be, hozd a bátyáid kardjait, fényesítsd ki a kardhüvelyeket, hogy mutatósak legyenek, mire megjön a király hada!
Ezzel végzett is a legkisebb fiával. Visszafordult az idősebbekhez, akik az úton állva bámészkodtak.
– Gondoljátok, hogy kiválasztanak? – kérdezte Durs, a legfiatalabb fivér, aki három teljes évvel volt idősebb Thornál.
– Bolondok lennének, ha nem ezt tennék – mondta az apjuk. – Az idén kevés az ember. Nem lehet nagy a választék, különben nem fáradnának azzal, hogy idáig jönnek. Húzzátok ki magatokat, fejet fel, mellet ki! Ne nézzetek farkasszemet velük, de ne is nézzetek félre! Legyetek erősek, magabiztosak! Ne mutassatok gyengeséget! Ha a király légiójába akartok kerülni, úgy kell tennetek, mintha máris a tagjai lennétek.
– Igenis, apa! – mondta egyszerre a három fiú, és kihúzták
magukat. Apjuk csúnyán nézett Thorra.
– Te mit keresel itt még mindig? – kérdezte. – Befelé!
Thor habozott. Nem akart szófogadatlan lenni, de beszélnie kellett az apjával. A szíve majd kiugrott, miközben önmagával viaskodott. Úgy döntött, jobb lesz engedelmeskedni. Kihozza a kardokat, utána fog szólni. A dac nem segít.
Berontott a házba, a fegyverállványhoz. Megkereste bátyjai fegyvereit, amelyeknek szépségét kiemelte a művészi ezüsthüvely. Apjuk évekig tartó robotolással szedte össze rájuk a pénzt. Felkapta mindhármat – kifogyhatatlan meglepetésére szolgált, hogy milyen súlyosak – és kiszaladt az ajtón a testvéreihez.
Odaadta nekik a kardjaikat, azután az apjukhoz fordult.
– Micsoda, nincs kifényesítve? – szólalt meg Drake.
Apjuk vasvillaszemmel nézett Thorra, de mielőtt kinyithatta volna a száját, a fiú elébe vágott.
– Kérlek, apám, beszélnem kell veled!
– Mondtam, hogy fényesítsd…
– Kérlek, apám!
Az apja harciasan meredt rá, azután elbizonytalanodott. Láthatta a fián, hogy komolyan beszél, így végül annyit mondott:
– Na?
– El akarok menni az összeírásra. A többiekkel együtt. Be akarok lépni a légióba. A bátyjai hahotázni kezdtek. Thor vérvörös lett. Ám az apja nem nevetett, sőt, egyre komorabb lett.
– Tényleg? – kérdezte.
Thor hevesen bólogatott.
– Betöltöttem a tizennégyet. Választható vagyok.
– A tizennégy az alsó korhatár – vetette oda Drake lenézően.
– Ha kiválasztanának, te lennél a legfiatalabb. Gondolod, hogy éppen téged választanak, amikor én is ott leszek, aki öt évvel idősebb vagyok nálad?
– Pimasz vagy – jegyezte meg Durs. – Mindig is az voltál.
– Nem titeket kérdeztelek – közölte Thor.
Visszafordult az apjához, aki változatlan komorsággal nézte.
– Kérlek, apám! – mondta. – Add meg nekem ezt a lehetőséget! Csak ennyit kérek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de idővel bizonyítani fogok.
Az apja a fejét rázta.
– Nem vagy katonának való, fiam. Nem hasonlítasz a testvéreidhez. Te pásztor vagy. Az életed ide köt. Hozzám. Végezd el a munkád, csináld tisztességesen! Az ember ne álmodjon túl merészeket! Fogadd el az életed, tanuld meg szeretni!
Thor úgy érezte, megszakad a szíve. Az élete a szeme láttára omlott össze. Nem, gondolta. Ez nem lehet.
– De apám…
– Csönd legyen! – süvöltötte az apja fülsértően éles hangon.
– Elég volt belőled! Már jönnek. Eredj az útból, és igyekezz tisztességesen viselkedni, amíg itt vannak!
Előrelépett, és úgy lökte félre Thort, mintha tárgy lenne, amelyet nem szeret látni. Sonkamancsa csípősen csattant a fiú mellkasán.
Nagy zaj támadt, a falusiak kiözönlöttek házaikból és felsorakoztak az utcákon. Sűrűsödő porfelhő mutatta a karaván útját. Pár perccel később begördült mennydörgő robajjal a tucatnyi társzekér.
Mintha váratlanul hadsereg szállta volna meg a falut. Thor otthonának közelében állították meg táncoló, horkantó lovaikat. Nagyon sokáig tartott, amíg a por leülepedett. Thor alig várta, hogy egy lopott pillantást vethessen a páncéljukra, fegyverzetükre. Még sosem került ilyen közel az Ezüstlovagokhoz. Majd kiugrott a szíve.
Az élen álló lovas leszállt ménjéről. Itt állt egy valódi, hamisítatlan Ezüstlovag, ragyogó gyűrűvértben, övén hosszú karddal. Harminc egynéhány évesnek látszott, tehát már férfi volt, borostás, sebhelyes arcú, törött orrú alak, a legtekintélyesebb jelenség, akit Thor valaha is látott. Legalább kétszer szélesebb volt a többieknél, viselkedése elárulta, hogy ő a vezér.
Leugrott a földútra, és nagy sarkantyúpengés közepette ment oda a felsorakozott fiúkhoz.
Suhancok tucatjai húzták ki magukat merev vigyázzállásban, reménykedve. Az Ezüstcsapathoz tartozni megbecsülést, csatákat, hírnevet, dicsőséget jelentett, valamint földet, címet, gazdagságot. Az Ezüstlovag a legelőnyösebb házasságra, a legszebb birtokra, dicső életre számíthatott. A családnak is jutott a megtiszteltetésből. Ezen az úton az első lépés az volt, ha fölvettek valakit a légióba.
Thor a hatalmas, aranyozott társzekereket bámulta. Sok újonc fér el bennük. A királyság nagy, a toborzóknak sok falut kellett végiglátogatniuk. A fiú nagyot nyelt. Belátta, hogy esélyei még gyatrábbak, mint gondolta. Le kellene győznie ezt az összes fiút – akik között híres verekedők is voltak – meg a három bátyját. Megszédült.
Alig kapott levegőt, miközben a katona szótlanul végigment a reménykedők előtt. Az utca túloldalán kezdte, azután lassan megfordult. Thor természetesen ismerte a többi fiút. Azt is tudta, hogy némelyikük titokban nem szeretné, ha kiválasztanák, a családjuk erőlteti a katonaságot. Ők meg féltek, hogy nem lesz belőlük jó katona.
Thort égette a megalázás. Úgy érezte, legalább annyira megérdemli, hogy kiválasszák, mint ezek itt. Csak mert a bátyái idősebbek, nagyobbak és erősebbek, ez nem jelenti azt, hogy neki nincs joga bejutni közéjük. Most vadul gyűlölte az apját, és majd kibújt a bőréből, amikor a katona közelebb ért hozzá.
Most először állt meg, mégpedig Thor fivérei előtt. Végignézett rajtuk, láthatólag tetszettek neki. Megragadta az egyik kardhüvelyt, és megrántotta, mintha azt ellenőrizné, milyen erős.
Elmosolyodott.
– Ugye, még nem használtad a kardodat csatában? – kérdezte Drake-től.
Thor először látta Drake-et idegesnek. Bátyja görcsösen nyelt egyet.
– Nem, nagyuram. De többször használtam a kiképzésen, és remélem, hogy…
– A kiképzésen!
A