– Nos, öntsük. – a fogvatartott egy buborékot, kinyomtatta és egy bögrebe öntette. – jöjjön be, üljön le, kedves vendégei, készüljön otthon. – Javasolta, óvatosan megfogta a torkát, majd lemosta a bögréből. – Haaa!!! kilépett, és kiszélesítette a szemét. – Csak én, mint anya, eltemettem egy előételből gördülő golyóval, nem egy átkozott dolgot. Csak fekete kaviár. Már a torkomban kilóg. Akarsz, mássz be a pincébe.
– Diatézis, mondod? Magyaráztam.
– Mi?? – kérdezte Kharya. – ki ez?
– Ez a kedvesem, helyes és nem elítélt. – magyarázta az enyém.
– És milyen csoda vagy? – Bátran megkérdeztem a foglyot is.
– Csendesen, csendben a srácok nem ütnek. – nyugtatta meg és bemutatott nekem a tulajdonosnak kabátot. “Ez a saját nagybátyám húszéves börtönbõl.”
– Huszonöt éves … – helyesbítette Kharya. – Nos, mászni a fiatal pincében?! Végül is nem fogod elküldeni a nődet?
– És mi van? Tudok megölni. – javasolta az enyém.
– A te dolgod. – mondta Kharya, és öntett egy újabb vodkát. – A bögrék eltűntek. – és felém nyomta.
– Ülj, drágám, nyalok, és éjjel dolgozol.
– Frets. – válaszolt az én.
Bemásztam a padló alá, gyertyát gyújtottam meg és megdöbbentem; a polcokon harminchárom liter konzervdoboz darabjai voltak, konzerv fekete kaviárból. Két dobozt vettem ki.
Amint fél literre vittünk egy bögrét, viszont mintha chifir lenne, ahogy két rendőr belépett a házba.
Nos, Harya? – vezettek. – nem volt ideje hátradőlni, és már ellopta a vaddisznó a vaddisznót? Gyere, csomagolj fel, gyere velünk.
– Miért? – kérdezte az én.
– Adj bevallomást. Szeretnél vele, Vasilisa? – javasolta egy merész és sekély zsaru.
– Elvileg edzhet ehelyett. – Vékony és hosszú zsaru.
– De fasz, kitaláltatok!! – suttogta a részeg Kharya, és kalapácsot és két szöget vett százszáz milliméterre az ablakpárkányról, és egyenként szágta a lábukra a fa padlót, anélkül, hogy levette papucsát, nem kacsintott, és nyilvánvalóan nem érezte a fájdalmat. A vér lassan átázta a papucsot. “Most vigyél el, de ne érintse meg az unokahúgomat, különben maga megy a vödörbe… Nos.. Gyenge? Nem vadkanat loptam, nem látom majd az akarat évszázadát.
– Nos, te bolond vagy, Harya. – Merész.
– Pontosan, összeomlott a tölgyből, miért olyan kegyetlen? – tette hozzá sovány.
– Miért olyan kegyetlen? Gyere, Palych, a ciklopokhoz, a feszültségéhez. – javasolta merészen. – Ez nem jár, nem jár.
– Be, bolond vagy, Harya!! Most, Vaska – fordult az enyémhez. – Helyezze be a mosogatót, különben a padló dühös. – megfordult és elment.
Kharya fogót vett az ablakpárkányról, és feszültség nélkül visszahúzta a körmöket anélkül, hogy az arcát bármikor eltorzította volna. Meglepetten kinyitottuk szájukat.
– Igen, ne fosztogass srácok. megnyugtatott minket. -pour.., a lábaim még mindig fagyosan voltak a bányákban. De ez a szürke söpredék azonnal leesik. Hahaha!!! – és mezte a mocskos száját, ahonnan láthatta a korábbi fogak elsötétített darabjait.
– Drágám, jachtom! – felhívott a barátom. – rohant rá, minden fiú van. Egész életében nő, de anyja nem látta őt randevúkon. Még azt a zónában is szülte, amikor a nagymamámnál töltött egy ideje alatt egy zacskó gabona, amelyet együtt loptak, két ikertestvére. Igen nagybátyám?
– Igen, ez szemét, figyelj, milyen vicc a zónából mondom neked … – És Kharya, anélkül, hogy figyelmet fordított volna a legyekre, folytatta a börtönben zajló vicces történetek emlékeit.
– És az egész területnek két órán keresztül állnia kellett ötvenöt fokos fagynál.
– És mi történt? – kérdezte az unokahúga nagybátyja.
– … Tehát így volt: egy esti ellenőrzésen, mivel nem volt vállalkozó.
– És ki az? – kérdeztem, ha távolléptem a zónáról.
– Ez egy olyan fogoly, aki munkát ad más fogvatartottaknak, botrányosan a zóna tulajdonosával. – magyarázta az enyém. Kharya meggyújtott egy cigarettát, és füst gyűrűket fújt.
– … Az egész terület fejjel lefelé fordult. – folytatta Kharya. – Nincs kecske ennek és mind, és fagy – mínusz negyvenöt. Északi fények és rohanó az égből. Aztán összezavarodtam a lábammal, aztán rohadt öltözékben voltam, megkínoztam a lábaimat.
– És mit találtál? – csodálkoztam.
– Ahhh… Igen, találtak.., heh.., a zuhany alatt, természetben, kibaszok. Ez a schmuck, meztelenül a seggének szárán, a tükör-fésülködő asztal előtt, lepattant.
– Hahahaha!!! – Kiabált. – Mi, természetbeni?
– Miért, miért? – kérdezte az enyém.
– Miért, mi?! A sípjára támaszkodott. Ott az egész zóna még mindig felbukkan … – Harya még mindig ónozta a bögrét, és Ostap szenvedett. – És még mindig volt egy vicc. Megmondani?
– Gyere, gyerünk, jó! – támogatott enyém.
– Az egyik csoda elvakult a szaros WC-ben. Az utóbbi sokkból borotválatlan szart gyűjtött, és vastag kolbászat készített, amely fél méter magas volt, mint egy férfi torma. És mindenki sétált, megnézte, és nem értette, hogy ki rendelkezik olyan kiterjedt anális átjáróval, amelyet nem tudott elfelejteni, és egy szoborban monumentalizálta. Hosszú ideig ott állt, és szórakoztatta a látogatókat. Röviden: van egy őrült ház, és ott nincs semmi tennivaló. Mondja meg jobban, hogy vagy Szentpéterváron vagy Moszkvában?!
Ránézettünk és mosolyogva csapkodtunk fel.
– Mit mond!? – Azt mondtam, a test méretei: százhuszonötvenszázhúsz. – Mint mindenhol: ma pán van, holnap már nincs.
– Igen, ott vannak viccek is. – Vibráltam a gépvibrátorát, azaz én egy másik bögröt öntöttem. – Jobban hallgassa az anekdotát. Ez azt jelenti, hogy a hód és a fatörzs az áram ellen hat, és a holl ostobaságot dohányzik egy fa szukája mellett, és megnéz a hód nehéz kínjának. Úszott, úszott, lát, a varjú ül és rágja. “Adj, – gondolja, – pihenni fogok”, és megkérdezi tőle: – Mit mondnak, mit csinálsz egy tollal? és ő: – Én? – elvigyorodott a varjú. – Bambust füstölök,.. Uuuuiii!!! … Huuuuu.
Hód: – Mi van? Khe, hr.. – a hód elszakadt az irányába érkező füsttől.
Varjú: – rohan.., szórakozásból mindent.., és élni akarok… Ahhahaha!!!
Hód: – És hogyan lehet dohányozni valamit?
Varjú: – Igen, húzza és tartsa, tartsa, amíg el nem repül.. Akarsz kipróbálni?
Hód: –