7. megjegyzés
Ortodox hétköznapok
Ebben a nyomorult bombázóban, a hajléktalanok otthona alatt, a Sinopskaya 26. töltésen, RBOO “Nochlezhka” néven, nemcsak bűnözők, tokenek, Cukchi és három ukrán volt, vagyis a Donyecki térség lakói. Az ukránok többi része Bandera fasiszta, de ott éltek az ortodox egyház két szerzetese is, akik már belefáradtak az Istenbe vetett hitbe, és úgy döntöttek, hogy tartják a nyári szünetet az engedelmesség ebédjéből és néhány világi kísértés tilalmából, és természetesen betartják a cölibátus fővacsoráját, tonerrel adva. Természetesen, éjjel titokban másoktól, egymás seggfejébe vették az ujjaikat, és nyilvánvalóan nem kellett törölniük ezt a vacsorát, mert az egyes testrészek nem álltak az ágyék területén. Szentpétervár város Alekszandr Nevszkij Lavra kolostorából elmenekülve szándékosan elfelejtették a törvényi törvényeket, és engedelmeskedtek a világi törvénytelenségnek: dohányozták, gúnyolódtak, megesküdtek, és végül, lefekvés után, megbántak Urukkal. Természetesen megérthetők voltak, mert Seraphim atya már húsz éve, a szovjet idők emlékezetétől kezdve szerzetes volt, sőt még a zónában ült, bűnözők, vallásos meggyőződések miatt. És Fion apja kevesebb, mint tizenkét éve szolgált a szent mezõn, de csak az utóbbi idõben kapta meg ezt az extravagáns szeráf szertelt, a kijevi Pechersk Lavrától, ahonnan a tanácsba ültették, és kolostorok és templomok környékén sétálgatni kezdett. Amint Seraphim többször elmondta, hogy lelke már régóta a mennyben van, de a test még mindig nem tud megnyugodni és meghalni. És minden este ezt az órát várt, lefekvés előtt imádkozott. Istenük nyilvánvalóan megértette, hogy nem vasak, mert imádták a cölibátus fővacsoráját, nem indították el, és általában nem figyeltek a nőkre az intimitás iránt. Pénzüket munkás nélkül költötték el, és eltűntek, ahogy jöttek.
Nochlezhka-ban azonnal hamis barátokkal, ivó társakkal, és a szerzetesek fogságban váltak bizonyos parazita paraziták fajtájává, akik rabszolgává tették a fogyatékossággal élőket és az idős embereket, valamint a tehetetlen szegény embereket, akik velük azonosak. napi megvesztegetésük. A szerzetesek azonban fokozatosan figyelmen kívül hagyták ezt a freebie-t, és úgy döntöttek, hogy megváltoztatják a kapcsolatok körét és az éjszaka eltöltésének helyét, kapcsolatba léptek velem és éjszakát töltöttek az Alexander Nevsky Lavra szeminárium kolostorának alagsorában, ahol Aleksashka Nevzorov egyszer tanulmányozta. Még nem vesztettem el az utcai harc képességeit és tapasztalatait, és különleges voltamat élveztem a tolvajok körében. Torony nélkül hívtak, és néha nem mertek vitatkozni. Röviden: Seraphimmal és Fionával, akik meghallgatták Seraphimot és Fionát, akik valóban tudtak hatalmamról, nem pedig pletykák alapján, a kommunikációról és a keresetekről, körültekintően egyetértettem. A lényeg az volt, hogy egyfajta biztonsági pénztárca voltam. Felsőruhába öltözve bementek bármelyik üzletbe, és állítólag előző napon felajánlották, hogy imádkozzanak rokonuk egészségének érdekében, és elhagytak néhány Pszkov-barlangot. Egy név ismét húsz rubel értékű volt. A pénzt átutalták nekem, és a kazán székesegyházban vett bevételeket imádságuk alatt égették el. Én, ellentétben polgári ruhákkal, de szakálllal. Ezt akkor tették meg, ha a zsaruk ránk ragadtak, akkor olyan vagyok, mint a baloldali, és nincs jelen centük a jelenlétükben. És minden tökéletesen ment. Azon a napon, amikor “aprítottuk”, vagyis éppen így nem kaptunk mintegy ezer rubelt, és munka után kóborolunk a kocsmák körül, ahol száz grammot töltöttünk, és részegbe lépett a disznó megjelenéséig. És elmentek a cellájukba, a szemináriumi szállóba, az Alexander Nevsky Lavra-ban, jól táplált és részeg, boldog és fáradt, az elmúlt naptól kezdve, de az út haza volt veszélyes és nehéz. Különböző módon ébredt, ez történt a méregtelenítő központban. És itt már megint részegbe vittünk minket a rendőrségre. Fiona teljesen zsibbad. Vékony, nagyon kedves, jól olvasott és naiv. Az arca, különösen a részeg arckifejezése olyan volt, mint egy tompa szemű, ferde szemmel látott kos. A szeráf éppen ellenkezőleg, ferde és kövér, mint egy disznó, mohó és ravasz. Állandóan keresni kellett, egészen a végbélnyílásig, ahol a heroint, a kokaint és a gyomokat általában elrejtik. Igaz, Fiona apja a végbélnyílásba lépett be, ő pedig természetesen mindenki keresésének kezdeményezője volt, természetesen, kivéve engem, mert nekem volt pénzem, és a lejtőn vagy a májon vághattam le, a szavaimba vetett bizalom és hit miatt, így ők is mindig is hittek a sajátosságomban. És a bankjegyek felfedezése után Seraphim atya megbánta a bocsánatot, és térdre térdelve bocsánatot kért, és meglepetten azon tűnődött, hogy miként gördültek be egymásba:
– De hogy jutottak oda?
A következő rendőrségre vittek, és a szolgálatban lévő tiszt bepakolta a bandáinkat egy majomházba, ahol két türkmén és egy télen öltözött koszos, büdös, hajléktalan schmuck már bohótozott, bár a hő túl volt a fedélzeten plusz harminc, és téli kalapot is viselt. És igény nélkül azt mondja, hogy reggelente hideg van a halászattól, és akár a lapocka, majd a fenék, aztán a nyakat, aztán a hónaljat vagy a talpot megkarcolja anélkül, hogy levetné a cipőjét, majd az ágyékot és más helyeket. És igaz.
Fionát hónaljba hoztuk egy ketrecben, és egy várakozóra helyeztük. Visszahúzódott a háta mögé, és horkolt, és a legjobban, amire nem akarok, kinyitotta a száját, ahonnan a nyál lassan kifolyott és összezavarodott, a szakáll haja és a bajuszát megduzzasztotta. A nyálkare megragadva a legyek ragacsosak voltak, mint egy szúnyogok mérgező légylevele. Seraphim ülve üvöltött. És megpróbáltam elrejteni a pénzmaradványokat a talpban, ahol volt egy beépített pénztárca-gyorsítótár. Hirtelen kinyílt a rács, és a legegészségesebb, valószínűleg az egész Központi Belső Ügyek Igazgatóságából, belépett, androiddal, fegyverrel a vállán. Lassan, a szemét evve, megvizsgálta a fegyvert, majd amikor a sas különféle korú ázsiai ikrekre pillantott, már a gyám szemétõl a falhoz tapadtak, keskeny szemhéjakat nyitva öt rubelérméig, felhívták a tanulóinkat és az alvó Fionóra nézett. amely akkorra légygyűrű körözött a szájában, egy tornádó tölcséréhez hasonlítva. Seraphim kinyitotta bal szemét és azt mondta:
– Parancsnok, fejezd be! – és a bárban szolgálatot teljesítők, ne fröccsenő, nem körben felváltott nyál, nevetve. A testpáncél redneckje nyugodtan, a nyaki csigolyák csikorgásával remegett, és nem fejezte be és nem falsetto fejét, azaz olyan hangban, mint egy kislány, felrobbant:
– Te, bölcs srác, dolgokkal… Gyorsan!!
Seraphim lassan megrázta a fejét, hogy megfigyelje a gyám figyelmét a tanulókkal, lassan felállt és elhagyta a meghajtót.
– Név. – kérdezte az ügyeletes tiszt.
– Én?! Seraphim atya! – felelte az öreg szerzetes büszkén és simogatta a szakállát.
– mondtam, teljes név!! – megérkezett az ügyeletes tiszt. – vagy megy a kamerába három napig.
– Szarvasmarha, Sergey Baituleuovich. – sértõen nevezték világi Serafimnak. – Megátkozom. –