Folytatva a cikk értelmezését.
„Ez a teremtés története János apokrif könyve szerint, ahogy Jézus feltárta neki. Szophia bukása óta az eddigi tökéletesség helyébe tehát Fény és Sötétség, Szellem és Anyag, Rend és Káosz küzdelme lépett, ami az Édenkertben érte el tetőpontját, hogy majd évezredekkel később Jézus a keresztfán tegyen pontot a végére.
Bácsi Bogi”
Elgondolkodtató végkövetkeztetést tett a cikk írója: értelmezi a tökéletességet, mégpedig úgy, hogy ellenállításokat sorol fel, amelyek megkérdőjelezik a tökéleteséget, ezzel igazolva, hogy ha ezek jelen vannak, akkor nem beszélhetünk tökéletességről!
Mi a tökéletesség? Egy szóval magyarázatot lehet adni: az egyensúly! Ha valami vagy valaki egyensúlyban van, akkor az tökéletes! Ha megbomlik az egyensúly, akkor energiabefektetésre van szükség, hogy az egyensúly helyreálljon. Ha az energiabevitel nem elégséges vagy nem áll rendelkezésre, akkor az a valami vagy valaki elpusztul!
Az a gnosztikus megállapítás, hogy a Fény és a Sötétség harcban vannak, téves. A fény, ahogy korábban írtam, energia tartalmú fizikai anyag. A sötétség úgy keletkezik, hogy árnyék képződik a fény elé, és az árnyékképző mögött keletkezett állapotot nevezzük sötétségnek. A fény és a sötétség soha nincs egyszerre jelen, így harcolni sem tudnak egymással, mert nincs közvetlen kontaktusuk!
Az a gnosztikus megállapítás, hogy a Szellem és az Anyag harcban vannak, szintén téves! A Szellem szó is csak a dogmatikusok körében használatos. Miért? Nem igazán fogalmazzák meg, hogy mit kell érteni alatta, és főleg azt, hogy az emberi test melyik részében található? Magyarázatuk: a Szellem otthona az emberi szív. Biológiailag már ismert, ám 2000 évvel ezelőtt nem biztos, hogy ismert volt a szív felépítése és működési elve. A mai kor tudományos felkészültsége alapján kijelenthető, hogy a szív az agy idegi jelei alapján működő izomegyüttes, amelynek a szerepe a testnek vérrel való ellátása. Ebben a testrészben nem található a „Szellem otthona”. Mégis, valaminek lenni kell? Az én véleményem szerint a Szellem (szoftver) az agyban található, és az emberi gondolkodás végterméke. Mivel az agy agyagi alapú (hardver), annak termékei is anyagi alapúak kellenek, hogy legyenek! Ebből az következik, hogy a Szellem és az Anyag nincsenek harcban egymással, hanem kiegészítik egymást. Ha az ember kigondol egy új tárgyat, először az agyában tárolt megelőző információk alapján elképzeli, majd lerajzolja, és manuálisan elkészíti. Ez a nagyon leegyszerűsített folyamata, hogyan lesz egy gondolatból (szellem) végtermék (anyag). Fontos kihangsúlyozni, hogy erre a folyamatra – azaz változtatni a környezetén – csak az ember képes a Földön.
Az a gnosztikus megállapítás, hogy a Rend és a Káosz harcban állnak egymással, téves! Megállapításomat a káosz fogalmára alapozom; a káosz: üresség, semmi és zűrzavar. Már maguk a meghatározások is zavaróak, mert olyan jellemzőket sorol fel egy fogalom magyarázatára, amelyek ellentmondásosak!
Az üresség jól értelmezhető. Az adott térnek az az állapota, hogy nem található benne az az anyag, amelyet vártunk.
A semmi egy mennyiségi állapot, amelynek mérőszáma a nulla.
A zűrzavarról már írtam.
Tehát elemenként nézzük meg, hogy a káosz jellemzői hogyan harcolhatnak a renddel!
Rend és üresség: egy adott térben az üresség egy egyensúlyi állapot, tehát rend van!
Rend és semmi: Egy adott térben, ha a mennyiség egyenlő nullával, akkor ott nincs semmi, tehát rend van!
Rend és zűrzavar: a zűrzavar a megbomlott egyensúly, tehát nem lehet rend!
Tehát az örökös harc a káosz vonatkozásában csak akkor áll fenn, ha a zűrzavar oldaláról vizsgáljuk, a többi meghatározás vonatkozásában nem értelmezhető!
A cikk utolsó mondatának értelmezése még figyelemre méltó lehet: „Jézus a keresztfán tegyen pontot a végére”.
Valójában minek jött Jézus a Földre? Kijelenthető, hogy azért, hogy a Földi embert ismeretekkel lássa el. Ezt a gondolatot ma már el lehet dogma nélkül is fogadni, ha azokat az érdekességeket említem az ember történelmében, amikor valakik megmagyarázhatatlan ismeretek birtokába kerültek, és azt hasznosították is. Erről korábban már írtam.
Ahhoz, hogy egy földönkívüli lényt a Földi ember befogadjon, ugyanúgy kellett kinéznie, mint az akkori kor emberének. Az oktatás megtörtént, ismereteket adott át az apostoloknak, de hibát vétett, mert olyan felkészültségű embereket választott ki, akik nem voltak képesek felfogni még azt sem, hogy mit mond, így úgy döntött, visszamegy, ahonnan jött. Igen ám, de meg kellett szabadulnia az ember-álarctól. Ennek egyedüli módja, ha az emberi teste meghal. Meghalhatott volna nagyon egyszerű körülmények között is, pl. családja körében, valamilyen halálos betegség következtében. Igen ám, de akkor az eddigi befektetései a tanítást illetően elenyésznek. Így eljátszotta a keresztre feszítést! Ezzel olyan hatást ért el a környezetére, főleg az apostolaira, aminek hatását most, 2000 évvel később is megéljük.
Azt igazán nem tudom elképzelni, hogy milyen erő hatására sikerült neki elérni az írástudatlan apostolaival, hogy több száz év elteltével is le tudták írni, amit ő tanított…
Most tekintsük át a témához szorosan kapcsolódó kreacionista véleményt.
1.6 Teremtés a Bibliában a kreacionisták szerint
A kreacionizmus fogalma:
„https://hu.wikipedia.org/wiki/Kreacionizmus alapján
A kreacionizmus azon nézetek gyűjtőneve, amelyek szerint az élet és az élővilág sokszínűsége valamilyen értelmes entitás (általában Isten) beavatkozásának az eredménye, azaz az élőlények fajai külön-külön lettek megteremtve. Keresztény kultúrkörben elsősorban a bibliai teremtéstörténeten alapuló eredetmagyarázatokat értik kreacionizmus alatt, de számos más változata van egyéb iszlám, hindu, héber, indián vallási irányzatoktól az űrlények általi genetikai beavatkozásokig. Rendszerint ide sorolják az intelligens tervezést is, mint „bújtatott kreacionizmust”, noha a mozgalom tagjai és a magukat kreacionistaként azonosítók ezzel nem értenek egyet.
A kreacionizmus számos válfajának alapvető közös tulajdonsága az