A férfi és a nő. Mikula László

és elohista forrás onnan kapta a nevét, hogy Isten neve Jahve-ként vagy Elohim-ként fordul elő bennük. A jahvista részt a Kr.e. 9. században foglalták írásba Júdeában, míg az elohista rész északon keletkezett az Izraeli Királyságban, a későbbi időben. Ezért alakulhattak ki kettős történetek, ismétlések és ellentmondások is. Ilyen az ember megteremtése, vagy a további fejezetekben Kain és Kenán két családfája, valamint a vízözön egymásba olvasztott két elbeszélése is.

      A különböző források ellenére Pál és Péter apostol is kiemeli a teljes Szentírás isteni eredetét.”

      A kreacionisták és a keresztények a teremtéstörténetet, azaz a Bibliát különböző korokból eredeztetik, de a tartalmát tekintve egyezik az álláspontjuk.

1.7 Összefoglalás

      Könyvem alapgondolatához illeszkedő forrásokat kerestem, többek között, amelyek először az ember történetében, írott formában tárják az olvasó elé a férfi és a nő Földi megjelenésének, azaz Földi életünk kezdetéről alkotott elképzeléseit. Találtam egy nagyon régi forrást, a Bibliát, amelyről azt hittem, hogy tárgyilagosan mutatja be a férfi és a nő földi életének kezdeteit, azonban maga a Biblia, mint forrásmű és írott nézetegyüttes, számomra olvashatatlan és értelmezhetetlen gondolatokat közvetített. Ezért fordultam olyan szakemberekhez, akik segítettek a Biblia megértésében, és tartalmának értelmezésében. Köszönöm nekik ezt a segítséget!

      A kezdeti hurráoptimizmusom azonban hamar elég szerény szintre süllyedt, mert olvasva a hiedelemmagyarázók szövegértelmezéseit rá kellett jöjjek, hogy számomra nem ugyanaz a cél, mint az ő vonatkozásukban.

      Számukra az lehet a cél, hogy a fennálló, működő társadalmak egy jelentős részét bevezessék abba az elméleti nézetvilágba (hiedelem), amit egy Földi ember igazán nem is érthet. Ha párhuzamot kellene vonnom, a jobb megértés céljából talán azzal hasonlíthatnám össze, hogy a jogászok nyelvezetét, amelyek törvényekben, jogszabályokban, szerződésekben stb. fogalmazódik meg, az egyszerű emberek nem értik. Vajon miért? Mert így a jogászokra szüksége van a társadalmaknak, és a társadalmak foglalkoztatják őket, mert nélkülük nem fogalmazódhatnának meg a fenn említett dokumentumok, és azért is, mert nélkülük senki nem érti, mi is íródott ezekben a dokumentumokban!

      Talán ugyanez lehetett a Bibliában leírtakkal is. 2500 évvel ezelőtt egy igazán nem nevesíthető ember vagy emberek feladattal bízták meg a bibliaírót(-kat), hogy foglalja össze, írott formában azokat a gondolatokat, amelyeket a kor emberét érdeklik. Ez meg is történt, majd eltelt közel 500 év, és egy emberi érdekcsoport – a formálódó kereszténység – uralni akarta a közösséget és ezt hosszútávra stabilizálni is, amelynek eredményeként elővették a Bibliát, majd annak tartalmát elkezdték magyarázni a tudatlanoknak, azaz az egyszerű embernek. Az egyszerű ember elfogadta az abban leírtakat, mert elképzelése sem volt a témáról, és mert olyanok közvetítették felé, akiktől elfogadta, mivel valószínűsítette, hogy több tudással rendelkeznek, mint ő. Nyomatékosításként kijelentették, hogy a Biblia egy szentírás, és apelláta nincs ellene. Az eltelt 2000 évben a Bibliában szövegi változtatás nem történt (fordítási pontosítások történtek), és a mai nap is tartja változhatatlanságát és megtámadhatatlanságát (mivel szentírásnak tekintik az érintettek). A későbbi korok reformtörekvései jegyében a Bibliát lefordították, többek között magyarra, amelynek következménye, hogy a hiedelem iránti elkötelezettek rendelkeznek írott ismeretanyaggal, talán még a szövegfordulatok érthetőbbek is, de a legfontosabb problémát mindegyik magában hordozza a mai napig, mégpedig azt, hogy az eddigi fordítók hiedelemállásuk szerint elkötelezettek, tehát béklyóban vannak, és így fordításuk nem lehet objektív. Így előnyös helyzetben vannak a hiedelemmagyarázók (lásd: jogászokról kialakított érvelésem), mert úgy értelmezik az érthetetlen szövegkörnyezetet, ahogy akarják. Mivel közel 2000 év alatt a vallás – így a keresztény vallás is – társadalmakat irányító erővé változott, valójában a társadalmak összetartó erejét képezte (tűzzel-vassal). A XIX. század közepén értünk az emberiség fejlődésének abba a szakaszába, hogy Európa több országában az egyház és az állam szétvált (ez az állítás annak ellenére igaz, hogy a 19. sz. közepén Mexikóban a hatalmon lévő államelnök, Porfrio Diaz elválasztotta az államot az egyháztól), így az egyház keresi a szerepét a társadalomban. Vannak olyanok, amelyek nem igazán találják meg a helyüket és tevékenységük tartalmát, miután kiestek a hatalomból (pénz, vagyon). Jelenleg az útkeresés az ő fő tevékenységük, értelemszerűen a „nyáj” létszámának rohamos csökkenésének megakadályozása mellett.

      Az én számomra mindezek a tényezők azért fontassak, mert kiinduló helyzetet szerettem volna teremteni magamnak annak tekintetében, hogy a Földi ember kettőssége – a férfi és a nő – miért olyan, amilyen. Kérem, itt ne a szavak pongyolaságát róják fel nekem, hanem azt a tényt, hogy az elkövetkező fejezetek tartalmát nem kívánom most előre összefoglalni.

      Tehát evvel a fejezettel nem tudtam segíteni magamnak, sőt több haragost szereztem, ami szinte várható is volt, hiszen a természettudományok fejlődése az elmúlt 10 000 év viszonylatában az utóbbi 200 évben produkált értékelhető, objektív eredményeket. A hiedelem követőinek a szerepét a jelen társadalmakban pedig jól tükrözi az a jelenlegi állapot, hogy szinte csak „megtűrik” őket, annak ellenére, hogy a befolyásuk (pénz, vagyon) igen nagy (római katolikusok, Vatikán) néhány országban. A társadalmi haladás tekintetében nem tudnak már az emberiségnek többletismeretet nyújtani, tehát feleslegesek.