pedig, amelyben élet van eledelül adok minden zöld növényt.
És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott,
igen jó. Így lett este és lett reggel: hatodik nap.
– I.Móz 1: 24 – 31
Genezis 2. rész
Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta még
semmiféle mezei fű nem volt a földön és semmiféle
mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen nem
bocsátott még esőt a földre. Ember sem volt, aki a
földet megművelje. Akkor forrás fakadt a földből és
mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. Azután
megformálta az Úristen az embert a föld porából és
az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember
élő lény.
– I. Móz 2: 5-7
Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek
egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítő társat. Formált,
tehát az Úristen a földből minden féle mezei állatot,
minden féle égi madarat, és odavitte az emberhez,
hogy lássa minek nevezi: mert minden élőlénynek
az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az
ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak
és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítő
társat nem talált. Mély álmot bocsájtott azért az
Úristen az emberre és az elaludt. Akkor kivette az
egyik oldalbordáját és húst tett a helyére. Az emberből
kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta és
odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember:
ez most már csontomból való csont, testemből való test.
Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett.
– I Móz 2: 18-23”
Kommentár: A Genezis 1-2. fejezete az ember megteremtésének két változatát mondja el.
Az első változatban – az első fejezetben – Isten egyszerre teremti a férfit az asszonnyal.
A második változatban – a második fejezetben – bizonyos időt tételez fel a férfi és a nő megteremtése között.
További feltűnő stíluskülönbség, hogy az első fejezet eredeti szövegében Isten neve: Elohim (
Az ember megteremtésének kétféle változata arra a meggyőződésre juttatta a Bibliával foglalkozó tudósokat, hogy itt két különböző forrásból eredő elbeszélés őrződött meg és került egymás mellé. A héber szöveg alapján nem nehéz megállapítani, hogy a szerző meglevő írott forrásokat és hagyományos elbeszéléseket olvasztott bele a könyvébe, és még a feltűnő különbségeket sem szüntette meg bennük. Kiemelkedik ebből Isten nevének kétféle használata.”
A kreacionisták a fenn leírtak tekintetében teljesen ua. a nézetet vallják, mint a keresztények. Nem is mondhatnak mást, mert a Bibliában a két irányvonal annyira különbözik, hogy ez mindenki számára feltűnő. Itt kellene talán megjegyezni, hogy mindkét fél a nő fogalma helyett az asszony fogalmát használja, és egyiküknek sem tűnik fel, hogy ez a fogalom az akkori társadalmakban mennyire ismeretlen volt.
„Az ember maga összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll.”
„Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!
A képünkre (héber:
A kreacionisták megállapítása – „Az ember maga összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll” – teljesen érthetetlen, mert gondoljunk bele, mi a Föld anyaga? Nem a teljességre törekedve, így néhány elemét megemlítve: kő, víz, termőföld, homok, különböző ásványi anyagok stb. A földnek melyik eleme található meg az ember testében? Milyen éltető elemet adott az Isten az embernek, hogy emberré váljon? Ezek a kinyilatkozások nem értelmezhetőek és arra engednek következtetni, hogy aki ezt leírta, vagy nem tudta, mit ír le, vagy félrevezető szándékkal akart megfelelni a megrendelőinek, akiknek írta ezt.
A kreacionisták, eltérően a keresztényektől, megpróbálják értelmezni a „Teremtő képére és hasonlatosságára” kifejezést. Szerintem a kreacionisták közelebb járnak az igazsághoz abban a tekintetben, hogy mit is jelenthet ez a megnyilatkozás a Bibliában. Azonban a kreacionisták is tévednek abban, mi is ennek a kifejezésnek az értelme. A keresztény Biblia értelmezésénél már kifejtettem, így most röviden: a bibliai „mi képünkre és hasonlatosságunkra” nem tartalmaz jelzői különbözőséget, hanem a több oldalról való magyarázás kifejezőeszköze. Egy jelentése van: olyan lényt akar a Teremtő kreálni, aki a környezete változtatásával alakítja ki életterét, azaz az eszét használja, segítségül hívva a saját testét. Tehát alkotóképességet adott a Teremtő az embernek, és eme képességével emelkedik ki a Földi élővilágból és helyezkedik el ennek a csúcsán. Hogy magára a Teremtőre hasonlít-e? Igen, bizonyára: az alkotóképességében.
„A Teremtő nemcsak a teremtett föld feletti uralommal ruházza fel az embert, hanem e szavakkal: szaporodjatok és sokasodjatok azt a kiváltságot is nekik adja, hogy ők is részt vehessenek a teremtésben.”
Nagyon fontos elméleti részt próbálnak a kreacionisták a gyakorlatban az embernek betudni: a „szaporodjatok és sokasodjatok” kijelentés nem egyszerű óhajtása a Teremtőnek, hanem nagyon szigorú parancsa (a belénk telepített szoftveren keresztül – hormonháztartásunk), hiszen a Földi ember fejlődése az utódokon keresztül érvényesülhet. Minden születendő utód beleszületik a szülők által elért eredményekbe. Az utód élete alatt elért fejlődés a következő generáció ismeretalapja. És ez így megy tovább mindaddig, amíg a Teremtő nem tartja lassúnak ezt a fejlődést, és különböző utakat nem talál az ismeretek fejlődésének felgyorsítására. Engedjenek meg nekem erre az esetre egy példát. Az 1900-s évek eleji emancipációs törekvéseknek eredményeként ma már minden nő ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a férfi. Vajon az emberiség nyomon követhető történelmében 9900 éven keresztül a Teremtő miért