– És a középső részben, a Kazan-székesegyház mögött.
– Menjünk. És akkor hirtelen eladták?
Még mindig kijöttek Mosból. Bana a Nevsky prospektuson. Lexikon. Ottila a járdán álló nagynénhez ment és azt kérdezte:
– És hol a faszba. Kazan katedrális?
– Nah?
– Vagyis: található.
– Nem vagy orosz? vendég vagy vendégmunkás?
– Nem Én egy övezet vagyok.
– látom. Séta a Nevszkij mellett, a Palota tér felé, és a bal oldalon a katedrális látható.
– köszönöm. Egészség neked és gyermekeidnek … -Mielőtt a Bedbug megköszönte, és Incephalopathmal ment a járdán.
Az ügy sikeresen befejeződött. Az emlékművet visszahelyezték a helyére, és riasztó és videofigyelés alá helyezték.
A Bedbug és az Incephalopath a Marshall részéről díjat és új vállalkozásra való felkészültséget kapott hálaként.
Bedbug az irodájában ült, és Incefalapattal, feleségével és gyermekeivel beszélt a kalandokról, elhagyva a nyomozás során bekövetkezett megaláztatások részleteit. Természetesen a szomorú dolgokat kihagyták, és hősies fiktív cselekedetekre cserélték… Röviden: bummul nevetett…
ESET №2
VÉR TÁRGY
APULAZ 1
Öt év unalmas kollégiumi élet telt el, és Ottila elkezdett részegni az Intsefalapatomnál, pontosabban, szándékosan italt Solopot, hogy feleségét birtokba vegye. És Bug az agyában, ez megfelelő. Igen, és Marshall nem hívta.
– Igen, felhívlak magam. – a szöget a bal kezére, és egy kalapácsot az üllőjére, ahol a körmök kiegyenlítésre kerültek, jobb kezével másodlagos használatra. Megdöbbentette a “csengő” csengő és megrémült … – És ha küld nekem? – Ottila megvizsgálta háztartási udvarát, ahol előtte voltak: kapu előtte, jobbra fürdés az udvari őrző kutyával, aki az oldalsó fészkéhez csatolt lyukból ostobán bámult a tulajdonosra.
– Polkan! – kiáltotta Ottila. A kutya lehunyta a szemét. – Kell, – a kutya ráncolta a fülét, – Jyat, jyat! – A kutya mancsával becsukta a szemét – Kel Manda, Katyam James! – A kutya bemászott a fülkébe. – Itt, kurva! – Oroszul Klop ideges volt. Ideges volt, de nem sértette meg. Végül is a nőket sértik, és a férfiakat idegesítik – gondolta ő és az apja. De ideges volt, és elvette a köveket a virágágyás kerítéséből.
– Polkan. – szórókeretek, elvette a második, és gördült először – Palkan!! – boom, boom, -Polkan!!! – gém, gém, gém, – Gyere ki a gazembert!!! – gém, gém, gém, gém, gém, stb., amíg a virág határán a kövek el nem fogynak.
– Aaaaaaaaaaaa!!!!!!!!! – a kutya fájdalommal üvöltött és felsikított. Még a szomszédok hallották az arccsontokat. Ottila elégedetten ült és kilégzett oxigént a tüdejéből. Ezenkívül az áttekintés a kerítés mögött látta, bal oldalán pedig a kunyhó lakónegyedének bejárata.
– Ottila, hozzád jöttek! – kiáltotta Isolde küszöbéből. A hiba megfordult. A feleség figyelmet fordított a bejárati ajtóban. A szoknya alól hirtelen megjelent Izi aranyos arca. Már tizenhét éves volt. És kaukázusi szemével édesen elmosolyodott.
– Mit csinálsz ott? – kérdezte az elárasztott apa – biológiai mostohaapja.
– Nos, szállj ki a szoknya aljáról! – Becsapta a kezét a fejére, és magához csapta a fejét. Baska eltűnt.
– Hívja őket ide. Ottila válaszolt, és a bal kezébe fogva a szöget, kalapáccsal kezdte egyenesíteni.
Távolról, a kunyhóból hátborzongató, tompa zümmögés hallatszott. Hamarosan megjelent az Incephalopath, és a bűnözőt a nyak csapása alatt húzta. Húzta a tornácra, és bedobta a háztartási udvar közepére. A bűnöző úgy gördült, mint egy labda a középpontba.
– Ki az? – kérdezte, a nap megölte Ottila.
– Itt, itt, a patron. Uu-aa! Elfogták, apchi, a törvényben. Uu-aa. Uu-aa.
– Mit csinált? – kérdezte vonakodva az övezetből.
– Ő, ő, apchi, a kender dörzsölésében, apchi, érti.
– Mennyire? – A bug a szemébe nézett, és kalapáccsal mechanikusan megütötte a hüvelykujját. – Ó, szar!
– Hazudik. – Egy fogva tartott Idot, aki Kolomiyytso, a Pankrat fia, a Helyi kozákok és a vadon élő állatok védelme alatt álló atyja nevében zümmögött.
– Te, Idot, nem buzu, a szántás megtörtént. Megbántam, csak hittem. Klop ugatott.
– Igen, nem dörzsölöm! – zokogta Idot. – “Kick az apámtól lesz.” – gondolkodva repült a fejébe.
– Nos, mi lesz az apa? Apchi – kérdezte a lélegzetelállító Intsephalopath.
– Húztad egy szomszédos területről? – kérdezte a ágynemű és kalapáccsal verte a szöget.
– Nem, apchi – izzadta Arutun Karapetovich a fejét. – itt van, a szeméttelepen.
– Nos, akkor mit fogunk csinálni? Ó, Idot? – A rovar összeszorította a fogait, és kalapáccsal ismét ugyanazon az ujjal hajtott. -… kelj fel!!! Amikor veled beszélek. Ne építs magadból féreg, rovar, mit csinálsz a terveddel?
– Nem – Idot abbahagyta a sírást, de még mindig félt.
– Mit csináltál ott? – kérdezte szarkasztikusan Ottila, és a szemhéjak fölé húzta a szemhéjakat, és szűkítette őket, mint egy kínai ember. – Megragad? – kihúzta a mosolyt Klop. – Válasz! – azonnal kiáltotta Ottila ismét.
– Azt hiszem… szar. – ismerte be Idot, és ránézett Arutunra, várva a kivégzés sorrendjét. És ez – bólintott a fejével -, a nyaktörzs mellett voltam, úgyhogy koptattam a nadrágomat, nem volt ideje megtörölni a seggem, így a bash shackot a nadrágomba ütöttem, és a békákra dörzsöltem. Most ég.
Ottila nyelt egyet.
– Mit hoztál neki? Még mindig szar egy kilométerre tőle.
– Szóval ő, apchi, takarít meg, dörzsöl …!? – válaszolta Intsephalopath. – Nézze meg a tenyér, apchi, hash-nal vannak elkenve.
– és szar. – tette hozzá Idot. – Nem vettem magamhoz papírt, és tenyerével megtöröltem a seggem.
– Melyik kéz? – kérdezte Klop szarkasztikusan.
– Mindkettő. – Egy tizenöt éves gyerek, bozontos punk vagy schmuck stílusban, megnézte a tenyerét és piszkosabb lett. – ez ez.
– Gyere, Harutun, szagold meg. – kérdezte Ottila.
– Mi van? Sneezy. – kérdezte a tizedes.
– Illatosítsa a kezét, és egészségügyi és járványügyi következtetéseket vonjon le a bőrre alkalmazott anyag összetételéről. Érted?
Incephalopath