Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

Harutun a fal mögül.

      – Szarvasmarhám, amit akarok, akkor készítek.., fu, én készítek. – elefántokkal permetezve, kémikus hozzászokva.

      – És mit csinált? – beavatkozott a nagyapa.

      – Igen, láncfűrésszel, apchi-val, a szomszédokkal levettem a pata vadkanját, és felhívtam. – jelentette Harutun.

      – És mi ez? Ha zselés húst akartam, – a kifogásért őrizetben voltam. – akkor rendelje meg, hogy vágjam le az egész sertést? Sőt, még mindig nincs elegendő súly, és a hűtő kiégett.

      – Igen, meghalna érted?! – Meglepett, állva Isold férje mögött, és nevetett.

      – Igen, nem halhatnék meg, azt mondom neked, hogy megvizsgálom és meggyógyítottam a sebeket, majd varrtam.

      – Horgászzsinór, apchi – tette hozzá Harutun.

      – És mi ez?

      – És mit dolgoznak fel? – kérdezte Klop.

      – Moonshine.

      – Igen, érzéstelenítve, apchi – vigyorgott Harutun. – hogy a disznó az egész falut sikította, hogy még az Apchisektől, a kender-nikkel drogfüggőitől is megszabadultak. És én, Apchi, egyébként, két napig átadtam őket, alvás nélkül, sólyom nélkül, Apold Isold nélkül, szalag.

      – Milyen elektromos szalag? – kérdezte a nagyapja.

      – Nos, szeretett – habozott Harutun és sírt.

      – Melyik kéz van kötve Amerikában. – tűnődtem Isolde-ban.

      – Scotch, vagy mi? – magyarázta Ottila. – Mdaaa, – Klop arca kitágult. – ez a határidő.

      – Mi a határidő? – A vegyész elfelejtette.

      – Állatok zaklatására, cikk.. uh?! Nem emlékszem. De a bíró három évet ad, és megolvadja a cikket.

      – Igen, meg fogom ölni, ha szükséges.

      – Késő! – fejezte be Ottil. – Vigye Harutunba, és zárja be az istállójába. – csattant fel Harutun.