– Nos, dióhéjban.. – kezdte félhangon.
– És mi van, akkor suttogva?
– Majom, verseny. Ezt az esetet a Feds el is veheti.
– Ahhh! Rájöttem a patronra.
– Tehát akkor az ujj. Hé, jó! “Patron” vagyok, és te “hüvely”. És a patront behelyezik a hüvelybe. Hahaha. Vicces
– Nem Dobtak egy golyót a patronba.
– Mi okos? És tudod, hogy hazánkban mindenki okos – szegény és szegény. Szeretne változtatni? Akkor figyelj, nem magyarázom kétszer. Szent hely – soha nem történik meg. És a te helyed, nem csak a Szent.. Tudod, hogy a falunkban hány munkanélküli akar kibasztatni téged, hogy elfoglalja a szabad helyét?
Harutun a félelméből kihúzta a szemét, és a szenilitás könnyét könnyítette.
– Sajnálom, a patron, nem egy golyó van behelyezve a hüvelybe, hanem egy patron.
– Nos, akkor halld, mennyit, röviden elmagyarázom: Eeee… olvastatad Gogolt?
– Ivott egy mogult.
– Viccelsz?
– Humor volt. Filmeket néztem az ő részvételével.
– Ez jó. Láttál egy filmet a NOS-ról?
– Kinek az orra?
– Nos, nem a tiédről? … – Ottila leugrott az asztalról – Újra humor?
– Mnn, igen! – felállt az öreg figyelme. Ottila a tizedes ágyékára nézett, és elhamarkodott szemmel felemelte a fejét, a végére dobta a fejét, és csak álmos plexust látott.
– Ülj kibaszott!! – kiáltotta. A tizedes kiindulási helyzetben ült.
– Emlékszem. A patron… itt a férfi elvesztette az orrát…
– Emlékszel?
– Így van!!
– Szóval keresni fogjuk őt. Magát … – És Ottila ujjával a mennyezetre csapott. – kért fél napra. Nagyon azt kérte, hogy én magam személyesen foglalkozzak ezzel a kérdéssel. Szóval személyes irányítást vett át.
Istenem?
– Nem, bolond vagy, marsall. Nuuu, Istenünk. Azt mondta, hogy nincs senki, aki érdemesebb … – Ottila térdre ugrott, alárendeltjében állva, és átvette az irányítást a helyzeten.
– És hogyan fogjuk keresni őt. Ez egy történet?! Sőt, meghaltak.
– Kik azok?
– Nos, ezek a főszereplők régen meghaltak… és Gogol a fő tanú, ugyanaz… Nos, halott.?! Ez nem humor.. Hát?
– Bolond. – A hiba felugrott az Incephalopath öléből. – Emlékművet fog keresni egy lopott réz táblán. Vagy hajléktalanok, vagy csalók. Ugyanakkor egy emlékmű a NOSU-nak és talán… régiségeknek.!?
– És ki marad itt?
– Isolde és Izzy a fő.
– Még mindig kicsi?
– Semmi kicsi, már ismertem egy nőt az ő évei során.
– Ehhez nincs szükség sok tudatra: tedd fel, köpd le és ment…
– Hogyan tudom, hogyan tudom…
– Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…
– Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.
Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével maradjon, de elgondolkodva fordult a térdén mászó két farok felé, és hüvelykujjával a rovarot a nadrágjába nyomta.
– Mit akarsz kibújni? – kérdezte szarkasztikusan a szemét – kérdezte Ottila.
– Nincs nekem pénz vagy gyógyszer.
– Nos, ez megoldható. Minden fizeti a költségvetést. Ha megtaláljuk az orrot.
– És ha nem találjuk meg?
– És ha nem találjuk meg, akkor az összes költséget levonjuk tőled.
– Hogy van?
– És így van. Ha továbbra is ostoba kérdéseket tesz fel, elveszítheti munkáját. Érted?
– Így van, értem. Mikor megyünk?
– Hülye kérdés. Már ott lennénk. Menjünk most!
– És mi van ilyen hamar? Nem csomagoltam a bőröndöm?
– Mindig készen kell tartanunk. Tudta, hogy hol kap munkát… Mellesleg ugyanaz…
– Mi van?
– Nem csomagoltam a bőröndöm. Igen, nincs szükségünk rájuk. Érkezéskor vásárolja meg, amire szüksége van. Van bankkártyám.
– És ha nincs elég pénz?
– Dobni fog. – és ismét a kerületi rendőr ujjával a mennyezetre szegezte a száját, és hülye stílusban ugrott az asztalra, lábát integetve a kolléga orra előtt. Felállt, és gyalog keresztezte az asztalt Arutun és a széke között. Könnyek és elindult a kijárat felé.
– Mit ülsz? menjünk! – és intett a kezével, – és mintha Szentpétervár mentén sietne a Föld felett…
Elhagyták az erődöt, és csak egy krétával írt megjegyzést hagytak az ajtón:
“Ne aggódj. Sürgős megbízást hagytunk Szentpéterváron. Te Incephalate és Izya helyén maradsz – én helyett.. Én!”
És alul van egy másik kézírás kiegészítése:
“Bocs, Pupsik, visszajövök, ahogy kell! Amíg a bolhad felmegy. Várj rám, és visszajövök. Talán egy…”
Izya elolvasta a jegyzetet, és apja és Intsefalopat kézírásával írta a lapra, elrejtette a zsebében, és az ajtóból letörölte a feliratot.
– Nos, öreg kecske, érted. – Fogtam a mobiltelefonomat, és SMS-t küldtem apámnak. Aztán bement a házba, és odaadta az anyját. Elolvasta és vállat vont.
Hagyja lovagolni. Cseréljük ki. És egyetlen szót sem az apa folytatásáról. Érted?
– Természetesen, anya, értem… És vedd el a disznót az igazgatótól, ah? – javasolta.
– Mi vagy te? Mindent meg kell tennünk a charta és az igazságosság szerint.
– És őszintén kiabál rám?
– Ő a rendező. Jobban tudja. És ő maga is igazságot kap Isten előtt.
– Az lóg az irodában a falon?
– Majdnem. Ott lóg Vas Felix, helyettese. Oké, menj el a házi feladatod.
– megtettem. Anya, menhetek sétálni a folyón?
– Menj, de ne feledd, a kölyökkutya: fulladj, ne gyere haza. Megöllek… érted?
– Igen. – kiáltotta Izzy, és eltűnt az ajtó mögött…
APULAZ 3
– Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…
– Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.
Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével