- Rendben, egyelőre ennyi – zárta le a megbeszélést Peter. – Foglaltam asztalt a Sparks Steakházban este hétre.
- Nem szívesen megyek – szólalt meg Julia. – Holnap várhatóan újabb támadás éri az országot, mi meg szórakozunk a munka helyett.
- Ahogy már máskor is mondtam, ehhez a munkához megfelelő szellemi és fizikai állapotban kell lenni, ezért szükség van időnként a kikapcsolódásra – fejezte ki ellenvéleményét határozottan Jack. – Ma már többet nem tudunk tenni, a holnapi merényletet nem tudjuk megakadályozni.
- A Hírszerző Közösség döntése értelmében azokon a helyeken, ahol hétfőnként az átlagosnál nagyobb tömegek fordulnak meg, a szokásosnál fokozottabb lesz a rendőri jelenlét; a hírcsatornák, TV és rádió két napja folyamatosan figyelmeztetik a lakosságot miszerint hétfőn, ha lehet, kerüljék a tömegrendezvényeket – tette hozzá Peter.
- Ez jelzés lehet a merénylőnek, hogy nyomában vagyunk. Eltéríteni céljától nem fogja, de talán hibázik – remélte Jack.
- Gyűlölöm a tehetetlenségemet – mondta Bogdanov ügynök, bár tisztában volt azzal, hogy Jacknek és Peternek igaza van.
5. fejezet
Merénylet Seattle-ben
Rick Harmon szokása szerint ezen a napon is reggel hatkor kelt. Minden napját futással kezdte a lakhelye közelében levő Volunteer Parkban, ezen a hétfőn sem tett másként. Szeptember eleje volt, nyár vége, de reggelente már határozottan érezni lehetett az ősz közeledtét. A levegő friss volt, emiatt Ricknek a futás jobban is esett a megszokottnál. Közel egy órát futott a parkban, majd hazament, lefürdött, majd megkezdte a felkészülést élete legfontosabb napjára. Erre készült egész életében, erre készítették fel őt az egész életében. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy kilenckor a főnöke az autóműhelyben idegesen fogja megkérdezni a többiektől, hogy hol van, de ez már egyáltalán nem érdekelte. Két éve dolgozott abban a szervízben, mint karosszérialakatos. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a mondatok – elege volt már ebből. Az ő élete másról szól, nagyon másról. Neki van egy feladata, melyet a Nagymester bízott rá, amelyre felesküdött, hogy mindenáron végrehajtja. Az ágya alatt levő táskából elővette a rövid csövű gépfegyverét, melyet két héttel ezelőtt vett át egy pályaudvari értékmegőrzőben. Előtte pár nappal kapta meg a régóta várt üzenetet, hogy közeleg az ő ideje, s ezzel együtt fontos részleteket tudott meg a teendőkről. Melyik szekrénykében találja meg a neki szánt csomagot, illetve a szekrényhez tartozó kulcsot hol leli meg. Gondosan átnézte a fegyvert, megállapította működőképességét, majd visszatette abba a sporttáskába, melyből elővette. Biztos volt benne, hogy hatékonyan tudja majd használni, hiszen tavaly is részt vett a szokásos kiképzésen, nem felejtette a korábban tanultakat. Miután a fegyvert visszatette a táskába, a szobájában levő szekrényhez lépett. A szekrény alján, mindenféle dobozok alatt volt a robbanómellénye. Ezt ugyanott vette át, ahol a fegyvert, csak ezt három nappal ezelőtt. Az értesítési folyamat is ugyanaz volt, mint a fegyver esetén. A megbeszélt kommunikációs csatornán megkapta az üzenetet, hol és mikor veheti át a mellényt, illetve a csomagmegőrző szekrény kulcsát. Különösebb okát nem látta, hogy a fegyvert és a mellényt elrejtse a szobájában, hiszen egyedül élt, senki nem látogatta, kulcsa a lakáshoz csak neki volt, illetve a bérbeadónak. A lakás tulajdonosa nem ebben a városban élt, személyesen még nem találkoztak, sőt amióta bérelte tőle a lakást, még nem is járt itt, a saját tulajdonában levő lakásban. Felvetette a mellényt, gondosan ellenőrizte a mellénybe varrt robbanóeszközöket és zsinórokat, majd felvette a pulóverét is, mely tökéletesen rejtette el a rajta levő szerkezetet. Kisétált a konyhába, hogy indulás előtt igyon még egy pohár vizet. S közben lekapcsolta a rádiót, amely éppen sokadjára hívta fel a lakosság figyelmét, miszerint a fokozott terrorveszély miatt a mai napon kerüljék a tömegrendezvényeket.
- Szerencsétlen barmok – sóhajtotta, minden különösebb érzelem nélkül.
Kézbe vette a sporttáskát, s miközben távozott, gondosan bezárta a bejárati ajtót. A siker érdekében minden apró részletre oda kell figyelni. Az autója, amely egy közel tízéves Ford Fusion volt, az utcán parkolt. Kinyitotta a csomagtartót, behelyezte a sporttáskát, majd beült a vezetőülésbe és indított. Éppen időben volt, ezért nem sietett, egyébként is igyekezett feltűnés nélkül vezetni. Kicsi volt az esély erre, de azért nem szeretett volna egy rendőri intézkedésbe belekerülni. A város a hétfő reggeli szokásos csúcsforgalmi időszakát élte, lassan lehetett csak haladni a zsúfolt utakon, de ez pontosan megfelelt Rick szándékának. Majdnem kilenc óra volt, amikor elérte a King Street-i vasútállomást, leparkolta az autót, kivette a sporttáskát és kényelmesen sétálva bement a pályaudvaron található férfimosdóba.
A pályaudvaron a hét első napjára jellemző zsúfoltság volt, folyamatosan érkeztek a külvárosi vonatok, melyekből özönlöttek a munkába igyekvő emberek. A rendőri jelenlét azonban a megszokottnál jóval nagyobb volt, mely Ricknek is feltűnt, és ez némi nyugtalanságot okozott neki. A helyszín kiválasztása az ő döntése volt, az elmúlt hónapokban többször is kijött a pályaudvarra, hogy megfigyelje a tömeg mozgását és azokat a pontokat, ahol esetleg rendőrök vagy biztonsági őrök lehetnek és megakadályozhatják tervének sikeres végrehajtását.
Miközben a férfi WC-ben megigazította és élesítette a robbanómellényét, kivette a fegyvert a táskából és pulóvere alá rejtette. Nagydarab férfi volt, és a pulóvermérete bőven lehetővé tette, hogy feltűnés nélkül elrejtse a mellényt és a fegyvert is magán. Az üres táskára már nem lett volna szüksége, de magával vitte, ezzel is csökkentve a kockázatot, nehogy valakinek feltűnjék egy elhagyott csomag a WC-ben, és ezzel esetleg idő előtt felhívja magára a figyelmet. Látva a számítottnál nagyobb rendőri jelenlétet a pályaudvaron úgy döntött, kis mértékben módosítja az eredeti elképzelését az akció sikere érdekében.
A korábban kidolgozott terve az volt, hogy beáll a pályaudvar központi helyén levő újságosbódé mögé, majd a megfelelő pillanatban kilép a bódé mögül a csőre töltött fegyverrel a kezében. De most a bódé közelében álldogált két rendőr, akik láthatóan nem szándékozták a helyüket elhagyni. Ezért módosított a tervén. Nem messze onnan volt egy vegyesbolt, ahol vett néhány guriga egészségügyi papírt és pár doboz sört, ezzel sikerült a sporttáskáját megfelelően kitömni. Visszasétált az újságoshoz, letette a táskát maga mellé a földre, és az újságokat kezdte el nagy érdeklődéssel lapozgatni. Szerencséjére éppen akkor egy férfi lépett a rendőrökhöz valamit kérdezve, a két rendőr hátat fordított neki és nagy hévvel magyarázták a kérdezőnek, hogy merre kell mennie.
Tökéletes volt az időzítés Rick számára ahhoz, hogy feltűnés nélkül otthagyja a táskáját, és arrébb sétáljon. Körülbelül tizenöt-húsz lépést tehetett meg, amikor a rendőrök észrevették az elhagyott csomagot. Egyikőjük figyelemfelhívás céljából a sípjába fújt, a másik hangosan kiabálni kezdett, hogy mindenki hagyja el a helyszínt, amilyen gyorsan csak tudja. Pár másodpercre megállt az élet a várócsarnokban, az emberek nem fogták fel azonnal, hogy mi is történik körülöttük. A pillanatnyi zavart kihasználva Rick előkapta a gépfegyverét a pulóver alól és tüzet nyitott abba az irányba, ahol legtöbben álldogáltak. Tőle pár lépésre állt egy civil ruhás nyomozó, akit Rick nem vett észre korábban. A férfi a fegyverropogásra gyorsan reagált, előkapta szolgálati fegyverét és felszólítás nélkül rálőtt Rickre. Balszerencséjére azonban az első lövése nem volt halálos, így Ricknek maradt