Bank Ban. Katona Jozsef. Читать онлайн. Newlib. NEWLIB.NET

Автор: Katona Jozsef
Издательство: Public Domain
Серия:
Жанр произведения: Зарубежная классика
Год издания: 0
isbn:
Скачать книгу
akit

      Imádok. Oh engedd meg gyermeki —

      Báb-módra minden gondolatjaim’

      Enyészni, és csak a Melinda édes

      Nevével agyvelőm betölteni.

      Melinda

      S ő térdepel! – Bánk, Bánk emlékezek

      Szavadra —

      Ottó (felemelkedik).

      Bánknak a szavára?

      Melinda

      Arra.

      Midőn kezem’ megkérte, nem rogyott

      Ő térdre —! szép se’ volt igen; de egy

      Alphonsus, egy Caesar állott előttem.

      “Szabad tekéntet, szabad szív, szabad

      Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk

      Igy szokta a szerelmes: aki itt

      Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”

      Ő mondta ezt, ámító! és bizony

      Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.

      (Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)

      TIZENEGYEDIK JELENET

      Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,

      hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll

      hátulról; végre szúrósan felszólal.

      Gertrudis

      Hogy sokszor oly hivatlan érkezik

      Az ember! és – (indulattal) mi volt ez itt

      Melinda?

      Melinda (keserűn).

      Édes – mulatság —!

      Gertrudis

      Nem reményleném!

      Melinda

      Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,

      Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,

      Hogy a bojóthi Melindának nem illik

      Falun magányban lakni, mert nagyúrné,

      S alkalmatosságot szerzél nekem

      Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is —

      Oh, mert hiszen Melinda együgyű!

      (Szinte illetlenül elsiet.)

      Gertrudis (ajkát harapva néz utána).

      A kis majom harap (szünet). Negyed napig

      Előmbe nem bocsájtatik.

      (Járkál, végre az udvariakhoz szól.)

      Magam

      Fogok maradni. – (Azok elmennek.)

      TIZENKETTEDIK JELENET

      Gertrudis

      Ottó! hát mi volt ez?

      Ottó

      Kedves királyi néném!

      Gertrudis

      Félre azzal!

      Ottó

      Ő – ő —

      Gertrudis

      Mi ő? mi ingerelte oly

      Nagyon fel őtet?

      Ottó

      Szívem.

      Gertrudis

      Szíved?

      Ottó

      Az.

      Gertrudis

      Ottó!

      Ottó

      Mi lelt?

      Gertrudis

      Azt kérded, biborunk

      Bemocskolója?

      Ottó

      Istenemre —!

      Gertrudis

      Mit?

      Ottó

      Tűrtesd magad —

      Gertrudis

      Ki vagy te? és ki én?

      Az én anyám, s hazám Meránia

      Szült téged? a nagy Berchtold vére így

      Fajúlt el?

      Ottó

      Egyszer minden útakat

      Számomra készíted – azután pedig meg —

      Gyalázol!

      Gertrudis

      A célod nem; de a módjaid

      Útálhatom. Magam készítek útat,

      Mivel beteg testvérem megvidámítása

      Volt késztetőm; nem tiltottam soha

      Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,

      Minden csak a szolgálatodra volt;

      S most fajtalan véred tilalmas úton

      Melinda bírására csörgedez.

      Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a

      Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,

      Amott meg – útálván ezt, engem is

      Kerűl.

      Ottó

      De hallgass meg!

      Gertrudis

      Meráni herceg —

      Egy férfiú nem tud kifogni egy

      Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis – egy

      Asszony tud országok felett megállni.

      Ottó

      Na jó! tehát lemondok róla.

      Gertrudis

      Le —

      Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy

      Lelkemre mondom hát nem is szeretted.

      Ottó

      Szerettem, esküszöm: de most eszem

      Szólt fel.

      Gertrudis

      Hazudsz! – Az a tűz, melyet a

      Természet alkotott az asszonyok

      Szemébe, oly sebesen elragad,

      Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös

      Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész

      Elhallgat: ekkor már az észbe bízni

      Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán

      Buzgó imádság által oltani.

      Ottó

      De könnyeit tekintvén —

      Gertrudis (elkomorodik).

      Sír is!

      (Keserűen