Bank Ban. Katona Jozsef. Читать онлайн. Newlib. NEWLIB.NET

Автор: Katona Jozsef
Издательство: Public Domain
Серия:
Жанр произведения: Зарубежная классика
Год издания: 0
isbn:
Скачать книгу
arról.

      Bánk

      Nem!

      Tiborc

      Lopni jöttem ide; mivel a szegény

      Anya s gyermekek velem – (Elfojtódik.)

      Bánk

      No jól van – úgy.

      Tiborc

      Oh, én szerelmes Istenem! hiszen

      Nem is figyelmez rám – Bánk! – bán! – nagyúr —

      Bánk

      Melinda! és mindég Melinda! – szent

      Név! égi s földi mindenem javát

      Szorosan egybe foglaló erős

      Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,

      Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)

      Mennyben lakó szentséges atyám! ide

      Mindentudásod égi cseppjeit!

      Nekem – nekem, hogy e nagy fátyolon

      Átlássak és eszemmel a halandók

      Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

      Tiborc

      Nagyúr —

      Bánk

      S ugyan továbbra láttak ők,

      Mint a szerelmes? És azért futom —

      E én az országot, hogy addig itthon

      Fojtsák meg üdvösségemet? – talán

      Ez a királyos asszony azért tetéz

      Munkákat a munkákra, hogy szemem

      Elkábulásakor, szívemben a benn —

      Lakó becsűletet megölje? – Jaj! —

      S most már ezen setétben bujdosók

      Volnának, akik engemet bolond

      Álmomba’ szánva háborítani

      Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó

      Becsűletem felett rikoltanák:

      “Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”

      Azonban – ezek talán csak úgy fogadt

      Szolgái voltak egy veszett irígy

      Embernek, aki nyúgodalmamat

      Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,

      S döbbentni szívemet kívánta – (Megijed.)

      Meg —

      Döbbenni? ezt előttem egykor úgy

      Festék le, jól tudom, mint egyikét a

      Lélek betegségének – — – — – —

      Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)

      Bánk! Bánk! te nem mered kimondani

      Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

      Visszhang is árva gyengeségedet —

      Tiborc

      Oh szent teremtő!

      Bánk

      A szerelme-féltő

      Bánk bán! (kacag) Tüdő, hazudsz! hazudsz!

      (Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)

      Mit nyughatatlanítsz setétes álom —

      Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?

      Hát a világnak egyik pólusától a

      Más pólusáig, szerelmeimben, én

      Miért öleltem mindent egybe? mért

      Mindent? miért te benned, óh Melinda!?

      S egy ember – egy haszontalan por – az

      Ütné ki őtet karjaim közül?

      Őtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? – —

      Világot, itt! világot! (hirtelen) A setétben

      Ólálkodókhoz elmegyek. (Elmegy, amerre jött.)

      Tiborc

      No itt hágy. —

      Ah, mintha jönnének – jönnek – csak el! —

      Éhezzetek szegény férgek: nem ért

      Még a lopáshoz ősz Tiborc apátok.

      (Rettegve Bánk bán után siet.)

      HETEDIK JELENET

      Ottó és Biberach jönnek.

      Ottó

      Frissen – beszélj – találhattad magát?

      Biberach (jelentőleg).

      Találtam – a galamb helyett oroszlánt.

      Ottó

      Talán haragszik? Mit szólott?

      Biberach

      Hogy: eljön.

      Ottó (örömmel).

      Eljön!

      Biberach

      No csendesen! – Dicsérd csupán

      Múltával a napot.

      Ottó

      Hiszen maga

      Mondá Melinda, hogy eljön?

      Biberach (fagyosan elmosolyodik s futva azon ajtóra veti szemeit,

      melyen Bánk elment).

      Maga.

      (Hangosan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.)

      Germanciust, ki elrejté magát,

      Hogy majd kilesse, mit beszéllenek

      Felőle, nem jó ám követni mindég,

      Mert a szelíd Germancius tudá

      Az indulatjait mérsékleni.

      Ottó

      Miért beszéled ezt nekem?

      Biberach

      Csak úgy —

      Ottó

      Te indulat nélkül való teremtmény,

      Esmérlek-é immár én tégedet?

      Vagy egy csodálatos embernek óhajtsz

      Látszani úgy-e? – Légy nekem barátom.

      Biberach

      Én nem.

      Ottó

      Nem? és miért?

      Biberach

      Hogy más legyen.

      Ottó

      Derék.

      Biberach

      Azon bolondság, amidőn

      Az állapotját elfelejti az

      Ember, nevetségesebb, mint ha a

      Természetét erején