Bank Ban. Katona Jozsef. Читать онлайн. Newlib. NEWLIB.NET

Автор: Katona Jozsef
Издательство: Public Domain
Серия:
Жанр произведения: Зарубежная классика
Год издания: 0
isbn:
Скачать книгу
jön

      Myska (egy üres ivóasztalhoz megy s tölt).

      Úgy, úgy vitéz úr: a magyar bor olyan,

      Mint a magyar barátság – mentől óbb,

      Annál erősebb. (Leülnek.)

      Petur (bosszankodva néz reá).

      Hogyha nem dohos.

      Mikhál

      Csak a dologra mostan.

      Petur

      Ah, soká jön.

      Mikhál, Simon

      Kit vársz?

      Petur

      De el fogjátok-é hát hinni?

      Mikhál, Simon

      Szólj!

      Szólj!

      Petur

      A nagyúrt.

      Mikhál

      Bánk bánt?

      Petur

      No csak ne oly

      Csodálkozást! – Utána küldtem egy jó

      Futó legényt titokban. Lássa azt,

      Hogy itt mik esnek.

      Simon

      Petur, Petur!

      Petur

      Csitt! – nektek erről egy kukkot se kell

      Ám tudni. Nagy – nagy, ami fenn forog

      Játékon: a haza és Melinda.

      Mikhál, Simon (hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják).

      Mit?

      Melinda, mondod?

      Myska (poharat emel).

      A mi nagy királynénk!

      Vendégek

      Éljen sokáig!

      Petur (vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével

      süvegét szemére nyomván, ordítja).

      A magyar szabadság! (Iszik.)

      Békételenek (felugrálva, dörömbölve viszonozzák).

      Éljen soká!

      (Myska s a vendégek bámulnak.)

      Egy udvornik (jön).

      Utolsó tánc! (Ismét elmegy.)

      Mind

      Jerünk. (Elmennek.)

      NEGYEDIK JELENET

      Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévő ajtócskában

      mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott

      tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás

      azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.

      Petur meglátván Bánkot, hátramarad.

      Bánk (midőn mind eltakarodtak, előre siet).

      Petur! Ha! – hogy mindent így kelletik

      Találnom! —

      Petur

      Jaj kegyes nagyúr! sokat

      Fogsz még te itt találni, ami akkor

      Nem volt, midőn elmentél. Oh de hála,

      Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

      Bánk

      Hazánk külön-külön vidékein

      Jajt s bánatot találtam; s itt ime

      Ellenkezőt találok, s nem tudom,

      Melyik tehet rémítőbbé – Köjön

      Táján talála engem a serény

      Követ. Petur, miért hivattatál

      Te engem vissza? még pedig titokban!

      Petur (körültekint).

      Titokban bán, titokban – azonban szólni

      Itt nem lehet – hiszen magad tudod, sőt

      Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett

      Asztal legyekbe nem szűkölködik.

      Ezek donognak, és lehet talán, hogy

      A titkom is kidonganák —

      Bánk

      Titok?

      Petur (szinte súgva).

      Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,

      És még pedig setétben —

      Bánk (megijed).

      Bán!

      Petur

      Te is

      Bele vagy keveredve, és ha veszteségre

      Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.

      Bánk

      Bán! bán! hamar beszélj!

      Petur

      Nem, óh nagyúr!

      Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak

      Mindent az emberek, csak annyi, mint

      Abban találni kedvet, hogy ha sok

      Irigye, ellensége van: pedig

      Mindenkor a legördögebb nadály

      A sugdosó maga, – én az nem vagyok; de

      Jőjj még az éjjel – itt ha eloszlanak —

      Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! (El.)

      ÖTÖDIK JELENET

      Biberach, aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső,

      belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe

      magát és alighogy Petur elvégzé beszédét – hamarébb kisuhan.

      Bánk (elkiáltja magát).

      Melinda!? (Sok ideig nem tudja magát szóra venni)

      Az – Melinda – Jelszavok!

      Melinda szép, mocsoktalan neve

      Ma szemfedélűl szolgál egy setétben

      Ólálkodó csoport között! – Titoknak

      Lett zára a Melinda szabad neve!

      HATODIK JELENET

      Tiborc (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).

      Ni, boldog Isten! Mégis ő biz’ az!

      Bánk bán – nagyúr —!

      Bánk

      Elárultattam?

      Tiborc

      Én

      Tiborc vagyok, kegyes nagyúr – no, lám!

      Bánk

      Tiborc