A Meg Nem Engedett. Owen Jones

Heng pedig csak ült ott elégedett vigyorral az arcán. Pár perccel később, mikor a bűz még mindig nem enyhült, Wan odaszólt Dennek.

      -Den, segítsd ki apádat a mosdóba, hogy rendbe tegye magát, jó? Ha bármi gond van csak kiálts és jövök segítek.

      -Heng, tedd az alsógatyádat a szennyeskosárba, majd holnap elrendezem.

      Mikor elmentek, Wan megszólalt.

      -Nos, az én… Jaj, az a… Te magad, mire véled a helyzetet Da nagynéni?

      -Különös, nem igaz? De Heng viselkedése egy madárra emlékeztet. Nem tudom biztosra, de ahogyan ott ült, mint egy madár az ágon és ahogyan evett. Evés után pedig ürített egyet… A madarak csinálják így. Azt hiszem több állat is csinálja így, de nézd meg a tyúkokat az udvarodban. Még mindig a szemem előtt van, ahogyan ott pihent a plédjében napszemüvegben miután megette a szeletét.

      -Szóval, nem gondolod, hogy csak visszatartási problémája van? Kicsit aggódom az ágyunk miatt… épp néhány hete vettünk új matracot… kár lenne érte. Szerinted mi lenne, ha a pajtában aludna kicsit, amíg ez ki nem derül?

      -Nem, ne aggódj! A madarak sem piszkítanak a saját fészkükbe, habár egy pelenkát tehetsz rá míg jobban meg nem ismerjük az új szokásait… Vagy ha mégis megtörténne akkor beszerezhetsz inkontinens nadrágot, de azért be kell menni a városba.

      Amikor Heng visszajött Dennel, kicsit levertnek tűnt és egy kicsit zavarban is volt.

      -Jól vagy Heng? -kérdezte a felesége.

      -Igen, baleset volt. Ne aggódj, semmi gond… legalábbis mára. Most megyek az ágyba.

      -Rendben, jó ötlet. Da nagynéni, mi legyen a tejturmixával?

      -Szerintem meg kellene innia mielőtt lepihen. Ne aggódj az új matracotok miatt, idáig sem piszkította össze, szerintem ma éjjel sem fogja. Viszont, ha vele egy tető alatt élnék nem szeretném, hogy az éjszaka közepén felébredjen valami harapnivaló után nézve.

      -Valószínűleg igazad lehet. Den, ültesd le egy percre apádat az asztal szélére. Din, légy szíves hozz apádnak egy pohár tejturmixot!

      Mikor megitta a turmixot, vártak kicsit. Nem jött semmiféle gyanús hang vagy szag, így Wan szólt a gyerekeknek, hogy kísérjék ágyba apjukat.

      -Hamarosan feljövök megnézni, hogy jól van-e, de szerintem most aludni fog.

      -Ej, ej Da néni, mennyi plusz munka ez, ugye? Van egy madáremberünk a házban. Mit szólsz hozzá?

      -Nem is tudom Wan. Viszont a vicced közelebb lehet a valósághoz, mint gondolnád. Csak várd ki a végét.

      -Előbb nézzük meg, hogy ősszel délre költözik-e.

      Wan nemigazán tudta, hogy ezzel Da csak viccelt-e, szóval vágott egy félmosolyt, remélve, hogy odaillik. Persze mélyen tudta jól, hogy Da nagynéninél, a sámánnőnél, ez nem illik oda.

      Aggódott, de ilyen körülmények között ki ne aggódna?