– Persze.
Basszus, ezt meg mi a fenéért mondtam?
– Te most viccelsz! – nevette el magát ismét, szeme mégis szomorúan csillant.
Mikor észrevette, hogy ez feltűnt, elfordult, és zavarában a hajába túrt. Jézusom, mennyire szeretném ezt én is megtenni!
– Nem tudod, mit beszélsz! – fordult vissza felém, és most közelebb volt, mint eddig bármikor.
Úgy magasodott fölém, mintha élve szeretne felemészteni.
– Ha nem lenne menyasszonyod, akkor minden további feltétel nélkül befogadnálak! – kötöttem az ebet a karóhoz. – A pénz meg kit érdekel?
Ilyen abszurd dolgokról sem beszélgettem még soha.
– Nem szeretnél nekem dolgozni? – nézett le rám a fellegei közül.
– Ez most honnan jött? – kérdeztem tőle elkerekedett szemekkel.
– Válaszolj!
Nekem senki ne parancsolgasson! Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy nem vagyok a kutyája. Hogy kerültem én ide egyáltalán?
– Menj vissza dolgozni, Gabriel! – közelebb léptem hozzá, hogy kitépjem a kezéből a táskát, de annyival erősebb volt nálam, hogy esélyem sem volt.
Ő még nem végzett, tehát a letétbe helyezett tárgy nála marad.
– Miért lettél dühös? – kérdezte, de közben jót mulatott rajtam, ahogy elé hajolva erőlködtem a táskával.
Ágyéka egy vonalba került a fejemmel, erre azonnal felegyenesedtem.
– A sors a lehető legrosszabb módon szúr ki velem, pedig már amúgy sem vagyunk barátok – mondtam keményen.
– Nem az vagyok, akinek gondolsz – lépett egyet hátrébb, hogy megszabadítson a kínos helyzettől.
– Kinek gondollak?
– Erkölcstelen, gazdag fasznak, aki szórakozik a nőkkel, hogy egy éjszakára a leendő felesége tudta mellett ágyba vigye őket.
– Ezeket az információkat mind te hoztad a tudtomra néhány perccel ezelőtt – vágtam vissza keményen.
– Igaz – mosolygott –, de ennek okát nem kötöttem az orrodra.
– A faszt pedig már csak a lelkiismereted tetette hozzá veled – keltem ki magamból, és a táskámat feladva elindultam a sárga épület felé, miközben Gabriel hangosan felnevetett mögöttem.
Az orvos már vagy negyedórája vár rám. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy miért is megyek most oda. Mesterséges meddőség. Ki kérne manapság gyerek nélkül ilyesmit?
– Teljesen igazad van! – fogta meg a kezem, hogy megállítson. – Nagyon régen nem beszélgettem úgy senkivel, hogy ne kelljen védenem magam, miközben én is bántok. Ne haragudj! – mondta halkabban. – Kezdjük elölről, rendben?
– Hagyj már! – húzódtam el. – Menj el! Épp valaminek a közepén vagyok, és szeretnék egyedül túllenni rajta!
– Beteg vagy?
– Nem.
– Akkor ez nem hangzik túl jól – mondta először meglepően emberien.
– Melyik része? – kérdeztem már oda sem figyelve.
Még két épület, és ott vagyok.
– Az egész – állított meg a karomnál visszahúzva. – Ne menj be oda!
Úgy fordított, hogy kénytelen voltam szemben megállni vele, de nem tudtam a szemébe nézni.
– Szeretnélek felvenni a cégembe! – mondta hirtelen.
– Micsoda? – kaptam fel a fejem. – Azt sem tudod, miből élek! – háborodtam fel. – És ha a testemet árulom éjszakánként? Nehezen férne össze a cégprofillal!
Gabriel szélesen elmosolyodott, kivillantak a fogai, és nem tudtam mást tenni, csak bámulni.
– Nyilván érdekeltséged van a környezetvédelmi konferencián való részvételünkben, tehát a szakmád közel áll a cégprofilhoz – válaszolt türelmesen. – De ha másodállásban a tested árulod, akkor az a te dolgod – válaszolta komolyan.
– Miért akarod, hogy neked dolgozzak? – kérdeztem az összes ellenállásomat feladva.
– Megérzés.
– Környezetmérnöki doktorim, hidrogeológiai mérnöki és épületgépészeti diplomáim vannak.
– Ez igazán impozáns, Ms James! – húzta össze a szemöldökét. – Jelenleg mivel foglalkozik?
Elfojtottam egy mosolyt. Ez most komolyan állásinterjút tart.
– Az egyetem földtani tanszékén dolgozom, mint geológus – válaszoltam komolyan.
– Beszél valamilyen idegen nyelven?
– Anyanyelvi szinten beszélek németül, spanyolul és olaszul.
Láttam, hogy Gabriel nagyot nyel. Sokba fogok neki kerülni.
– A talajvizsgálatokért felelős vezető pozíciója jelenleg betöltetlen a vállalatban, Ms James – mondta komolyan. – Feltételezem, nem okozna önnek gondot a teljes laboratóriumi munka koordinálása, jelentések készítése, és a kivitelezőkkel való kapcsolattartás.
– Attól függ, hogy mennyit fizetne nekem ezért, Mr. Woods? – kérdeztem, jót mulatva magamban.
– Egy hónap próbaidővel évi hetvenötezret – mondta, mire megszédültem egy kicsit.
Ha Gabriel nem fog meg, a járdára roskadok.
– Miért?
– Eleget tanultál azért, hogy végre jól is keress – mondta halkan. – Nem így érzed?
– Nem lenne helyes – suttogtam.
Menyasszonya van, emiatt számomra már csak munkakapcsolat lehet közöttünk. Ennek tudatában egész nap mellette lenni, vagy legalábbis látni őt… Minden alkalom felérne egy kínzással. Ráadásul ő lenne a főnököm… Merengésemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok, nem hogy miért.
– Lilien James – vettem fel kapkodva.
– Üdvözlöm, Ms James. Dr. Konrad asszisztense vagyok, és azt a tájékoztatást kell adnom, hogy sajnos lekéste az időpontját. Ha szeretne újat foglalni, kérem telefonos egyeztetését – mondta szemrehányóan.
– Rendben, köszönöm, hogy felhívott! – tettem le a telefont, és ajkaimat összeszorítva néztem fel Gabrielre.
– Kösz szépen! – néztem rá villámokat szórva.
– Mondanám, hogy sajnálom, de én azért örülök, hogy megismertelek – adta vissza a táskámat.
Gondolom, nem szerette volna tovább feszíteni a húrt.
– Holnap reggel kilencre várlak az irodámban! – tette hozzá határozottan, és elindult visszafelé, amerről jöttünk.
Hosszú ideig álltam a járdán teljesen lefagyva. Hát ez meg mi volt? Egy évig készülök valamire, építem magamban a gondolatot, aláírom az összes papírt, eljárok minden orvoshoz, erre jön ez a