Válaszút előtt. Bujtor Dorina

és szerintem még fogunk is. De épp itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk egymástól. Haza kell mennem. Teljesen átfagytam. Elköszönök tőle: jót beszélgettünk, ő mégis iszonyú szomorúnak tűnik. Talán egyszer megtudom az okát, de most haza kell érjek, mert lassan felkel a nap és matek témazáróm lesz. Lendületet veszek, de valami visszahúz. Elkapta a kezem és csak annyit szólt:

      – Egy lopott csókra talán még jut idő!

      A szemébe néztem, ami oly gyönyörűen csillogott, mint a legszebb csillag az égen. És én hagytam. A hideg szám a szájához ért. Annyira tökéletes volt, annyira mámorító, hogy megnémultam a csókjától. Bizsergett tőle minden porcikám! Remegő, fagyos kézzel próbálom a zárba erőlködni a kulcsot. Végre benn vagyok. Ahhh, az otthon melege, a puha ágyamon kívül más nem is kell.