3. Átvitt közteslények
40:3.1 (444.3) Bár nem részesültek az alászálló Istenfiak bolygói alászállásával járó közvetlen előnyökből, és bár a paradicsomi felemelkedés az esetükben hosszan késik, mindennek ellenére, röviddel azt követően (ha nem még előbb), hogy valamely evolúciós bolygó elérte a fény és élet közbenső korszakait, a köztes teremtmények mindkét csoportját felmentik a bolygói kötelezettségeik alól. Néha a többségüket az emberi unokatestvéreikkel együtt viszik át azon a napon, amikor a fény temploma alászáll és a Bolygóherceg a Bolygó Fejedelem rangjára emelkedik. Miután a bolygói szolgálatból felmentették őket, mindkét rendet felemelkedő Istenfiakként bejegyzik a helyi világegyetemben és ők rögtön megkezdik a hosszú paradicsomi felemelkedést az anyagi világok halandó fajainak fejlődésére kijelölt utakon. Az elsőfajú csoport rendeltetése a különböző végleges rendű lények testületébe való bekerülés, azonban a másodfajú vagy ádámi közteslények mindegyikét a Halandói Végleges Testületbe való felvételre irányítják.
4. Megszemélyesült Igazítók
40:4.1 (444.4) Ha az idő halandóinak nem sikerül megvalósítaniuk a lelkük örök továbbélését az Egyetemes Atya szellemajándékával alkotott bolygói közösségben, akkor az ilyen kudarc sohasem abból ered, hogy az Igazító elhanyagolta volna a kötelességét, mulasztott volna a segédkezésben, a szolgálatban vagy az odaadásban. A halandói halálban az ilyen magukra hagyott Nevelők visszatérnek a Diviningtonra, majd pedig a nem-túlélő megítéltetését követően újból feladatot kaphatnak az idő és tér világain. Néha az effajta többszöri szolgálat után vagy valamilyen olyan szokatlan tapasztalást követően, mint amilyen például egy megtestesült alászálló Fiúban lakozó Igazítóként való működés, e hatékony Igazítókat az Egyetemes Atya megszemélyesíti.
40:4.2 (445.1) A Megszemélyesült Igazítók különleges és kifürkészhetetlen rendbe tartozó lények. Eredetileg öröktől való létezésen alapuló, elő-személyes besorolásúak voltak, majd tapasztalás által fejlődővé lettek azáltal, hogy részt vettek az anyagi világok szerény halandóinak életében és létpályáján. Az ilyen tapasztalt Gondolatigazítóknak adományozott személyiség az Egyetemes Atya ama személyes és folyamatos segédkezéséből ered és származik, amely által ő a teremtmény-teremtésének tapasztalás által fejlődő személyiséget adományoz, ezért e Megszemélyesült Igazítókat felemelkedő Istenfiakként, a fiúi besorolásba tartozó rendek legfelsőbbikeként rangsoroljuk.
5. Az idő és tér halandói
40:5.1 (445.2) A halandók jelentik az Isten fiainak nevezett lények láncában az utolsó láncszemet. Az Eredeti és Örökkévaló Fiú keze nyoma rajta van az egyre kevésbé isteni és egy inkább emberi megszemélyesülések egész során, mely sor vége egy olyan lény, aki sokban hasonlít rátok, s akit képesek vagytok látni, hallani és megérinteni. Akkor majd szellemileg fel fogjátok ismerni a nagy igazságot, melyet a hitetek megragadhat — az örökkévaló Istennel való atya-fiúi viszonyt.
40:5.2 (445.3) Az Eredeti és Végtelen Szellem hasonlóképpen egyre kevésbé isteni és egyre inkább emberi rendek hosszú során keresztül kerül egyre közelebb a teremtésrészek küzdő teremtményeihez, és ennek során a végső kifejeződést az angyalokban éri el — melyekhez képest ti csak kevéssel vagytok alacsonyabb rendűnek teremtve — akik személyesen óvnak és kísérnek benneteket az idő halandói létpályáján való életutatokon.
40:5.3 (445.4) Az Atya Isten nem kisebbíti magát, és nem is képes visszafogni magát ahhoz, hogy ilyen közeli személyes kapcsolatot alakítson ki a világegyetemek mindenségében létező, csaknem korlátlan számú felemelkedő teremtménnyel. De az Atya nincs megfosztva az ő alacsonyrendű teremtményeivel való személyes kapcsolattól; nem nélkülözitek az isteni jelenlétet. Jóllehet az Atya Isten nem lehet veletek közvetlen személyiség-megnyilatkozás révén, ő bennetek van és veletek van a bennetek lakozó Gondolatigazítók, az isteni Nevelők azonosságában. Az Atya, aki személyiségében és szellemében a legtávolabb áll tőletek, így kerül hozzátok a legközelebb a személyiségkörben és a szellemi érintkezésben azon belső közösségben, melyet az ő halandó fiainak és leányainak lelkeivel alakít ki.
40:5.4 (445.5) A szellemmel való azonosulás alkotja a személyes túlélés titkát és határozza meg a szellemi felemelkedésbeli beteljesülést. A Gondolatigazítók az egyetlen szellemek, melyek olyan eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek, hogy azonosulhatnak az emberrel a húsvér testben eltöltött élet során, ezért az idő és tér halandóit elsődlegesen az ezen isteni adományokhoz, a bennük lakozó Titkos Nevelőkhöz fűződő viszonyuknak megfelelően osztályozzuk. E besorolás a következő:
40:5.5 (445.6) 1. Olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító.
40:5.6 (445.7) 2. Olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak.
40:5.7 (445.8) 3. Olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek.
40:5.8 (445.9) Első sorozat — olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító. E sorozat esetében a kijelölések átmenetiek bármely fejlődő bolygó esetében, s ezt a második sorozatba tartozó világok kivételével minden lakott világ korai létszakaszaiban alkalmazzák.
40:5.9 (445.10) Az első sorozatba tartozó halandók az emberiség törzsfejlődésének korai szakaszaiban lakoznak a tér világain és a legfejletlenebb emberi elmék tartoznak ide. Az ádámi idők előtti Urantiához hasonló számos világon az ősemberek felsőbb rendű és fejlettebb fajtái közül sokan tesznek szert túlélésképességre, azonban az Igazítóval való eggyé kapcsolódás nem sikerül nekik. Korszakokon keresztül, mielőtt az ember elérné a felsőbb szellemi saját akarat szintjét, az Igazítók e küzdelmes létet élő teremtmények elméiben lakoznak az ember húsvér testben eltöltött rövid élete alatt, és amikor az ilyen saját akaratú teremtményekbe Igazító költözik, akkor az őrangyalok csoportja kezd el működni. Az első sorozatba tartozó halandóknak ugyan nincsenek személyes oltalmazóik, vannak azonban csoportfelügyelőik.
40:5.10 (446.1) Egy tapasztalatszerző Igazító a fejletlen emberi lénnyel marad annak a húsvér testben eltöltött egész élettartama alatt. Az Igazítók nagyban hozzájárulnak az ősemberek fejlődéséhez, azonban nem képesek örök egyesülésre a halandókkal. Az Igazítók ezen átmeneti segédkezése két dolgot eredményez: Először is értékes és tényleges tapasztalatot szereznek az evolúciós értelem természetéről és működéséről, olyan tapasztalatot, mely felbecsülhetetlen értékű lesz a felsőbb fejlettségi szintet elért lényekkel való későbbi kapcsolatuk során más világokon. Másodszor pedig az Igazítók átmeneti ottléte nagyban hozzájárul a halandói társuk felkészítéséhez a Szellemmel való későbbi eggyé kapcsolódásra. E fajtából