18:7.4 (213.6) Miként a Nappalok Szövetsége a világegyetemi központon, a Nappalok Hűséges Követői is személyes székhelyet tartanak fenn a csillagvilági központokon, mely nem esik egybe az adott terület ügyvezető igazgatóinak székhelyével. Lakóhelyük valóban szerénynek minősül a csillagvilágok Vorondadek urainak otthonaihoz képest.
18:7.5 (213.7) A Nappalok Hűséges Követői jelentik az utolsó szemet abban a hosszú igazgatási-tanácsadói láncban, mely az Egyetemes Atyának a minden dolog középpontja mellett elhelyezkedő szent szféráit köti össze a helyi világegyetemek elsődleges osztályaival. A Háromság-eredetű rendszer megáll a csillagvilágoknál; ilyen paradicsomi tanácsadó nem tartózkodik állandóan az azt alkotó csillagrendszereken vagy a lakott világokon. Ez utóbbi igazgatási egységek teljes mértékben a helyi világegyetemben honos lények irányítása alá tartoznak.
18:7.6 (213.8) [Közreadta egy uverszai Isteni Tanácsos.]
Az Urantia könyv
<< 18. írás | Részei | Tartalomjegyzéke | 20. írás >>
19. írás
A mellérendelt háromsági-származású lények
19:0.1 (214.1) E PARADICSOMI csoportba, a mellérendelt háromsági-származású lények csoportjába tartoznak a Háromsági Tanító Fiak, mely része a paradicsomi Istenfiak csoportjának, valamint ide tartozik a magas rangú felsőbb-világegyetemi intézők három csoportja és az Ihletett Háromsági Szellemek némiképp személytelen osztálya is. Még a Havona honosai is jól besorolhatók a háromsági személyiségek ezen osztályába a lények számos, a Paradicsomon lakozó csoportjával együtt. Ezen ismertetés a következő háromsági-származású lényekről szól:
19:0.2 (214.2) 1. Háromsági Tanító Fiak.
19:0.3 (214.3) 2. Bölcsesség-tökéletesítők.
19:0.4 (214.4) 3. Isteni Tanácsosok.
19:0.5 (214.5) 4. Világegyetemi Ítélők.
19:0.6 (214.6) 5. Ihletett Háromsági Szellemek.
19:0.7 (214.7) 6. Havona-honosok.
19:0.8 (214.8) 7. Paradicsomi létpolgárok.
19:0.9 (214.9) A Háromsági Tanító Fiak és talán az Ihletett Háromsági Szellemek kivételével e csoportok meghatározott taglétszámúak; a teremtésük befejezettnek és lezártnak tekinthető.
1. A Háromsági Tanító Fiak
19:1.1 (214.10) A nektek bemutatott magas rangú mennyei személyiségek közül egyedül a Háromsági Tanító Fiak cselekszenek kettős minőségben. Ők eredendően háromsági jellegűek, a működésüket tekintve majdnem teljesen az isteni fiúi szolgálatnak szentelik magukat. Ők azok a kapcsolattartó lények, akik a háromsági- és a kettős-származású személyiségek közötti űrt betöltik.
19:1.2 (214.11) Míg a Háromság Állandó Fiainak száma már teljes, addig a Tanító Fiak száma folyamatosan nő. Azt nem tudjuk, hogy mennyi lesz a Tanító Fiak végleges száma. Kijelenthetem azonban, hogy a legutóbbi uverszai jelentési időszakra vonatkozóan a paradicsomi feljegyzésekben az áll, hogy e Fiak közül szolgálatban 21.001.624.821 volt.
19:1.3 (214.12) E lények csoportja a nektek ismertetett Istenfiak csoportjai közül az egyetlen, amelynek eredete a paradicsomi Háromság. Megtalálhatók a központi világegyetemben és a felsőbb-világegyetemekben, és egy-egy nagyobb testületük áll szolgálatban az egyes helyi világegyetemekben. Szolgálnak a bolygókon is, miként az egyéb paradicsomi Istenfiak. Lévén, hogy a nagy világegyetemi rendszer még nem teljesen fejlődött ki, ezért a Tanító Fiak nagy számban állnak tartalékban a Paradicsomon, és önként jelentkeznek veszélyhelyzeti feladatokra és nem szokványos szolgálatra a nagy világegyetem minden részében, a tér magányos világain, a helyi világegyetemekben és a felsőbb-világegyetemekben, valamint a Havona-világokon. Működnek a Paradicsomon is, de a részletes bemutatásukat jobb elhalasztani akkorra, amikor majd a paradicsomi Istenfiakkal foglalkozunk.
19:1.4 (215.1) E vonatkozásban azonban megjegyezzük, hogy a Tanító Fiak a háromsági-származású legfelsőbb összehangoló személyiségek. A világegyetemek kiterjedt mindenségében mindig fennáll a veszélye a korlátolt nézőpontból való vizsgálódással járó téves helyzetmegítélésnek, a valóság és az isteniség töredékes értelmezésével együtt járó rossznak.
19:1.5 (215.2) Például: Az emberi elme rendszerint arra törekszik, hogy az eme kinyilatkoztatásokban közreadott mindenségrendi bölcseletet azáltal értse meg, hogy az egyszerűtől és végestől az összetett és a végtelen felé, az emberi eredetűtől az isteni beteljesülésig halad. Ám ez az út nem vezet szellemi bölcsességhez. Az ember ezen eljárása nem más, mint a legkönnyebb út a fejlődéstörténeti ismeret egy bizonyos formájának elsajátítása felé, azonban ez a legjobb esetben is csak az ember eredetét tárhatja fel; igen keveset vagy még inkább semmit sem mutat meg az ember isteni beteljesülési céljából.
19:1.6 (215.3) Még az embernek az urantiai élőlénytani fejlődése terén is súlyos ellenérvek hozhatók fel azon megközelítés ellen, mely kizárólagosan történeti úton akarja magyarázni az ember mai helyzetét és jelenlegi nehézségeit. Bármely valós kérdéskör — legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi — helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három tapasztalásban kibontakozó valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.
19:1.7 (215.4) Amikor az emberi elme azt a bölcseleti eljárást alkalmazza, hogy az alacsonyabb felől közelít a magasabb rendűhöz akár az élőlénytan, akár az istentan terén, akkor mindig fennáll a veszélye négyféle okfejtési hiba elkövetésének:
19:1.8 (215.5) 1. Teljesen figyelmen kívül hagyja a személyes előrehaladás vagy a mindenségrendi beteljesülés végleges és teljes fejlődési célját.
19:1.9 (215.6) 2. A lehető legnagyobb bölcseleti baklövést követi el azzal, hogy túlságosan leegyszerűsíti a mindenségrendi fejlődési (tapasztalásban kibontakozó) valóságot, melynek eredményeként elferdíti a tényeket, kiforgatja az igazságot és félreértelmezi a végső rendeltetési célokat.
19:1.10 (215.7) 3. Az okozati viszonyok vizsgálata a történelem gondos tanulmányozása. De a lény változása mikéntjének megismerése nem jelenti szükségképpen az adott lény jelenlegi helyzetének és igaz jellemének avatott megértését.
19:1.11 (215.8) 4. A történelem egymagában nem mutatja megfelelően a jövőbeli fejleményeket — a beteljesülést. A véges eredetek hasznosak, azonban csakis az isteni okok tárnak fel végleges hatásokat. Az örök végek nem látszanak az időbeli kezdetekben. A jelent csakis az egymással kapcsolatban álló múlt és jövő tükrében lehet helyesen értelmezni.
19:1.12 (215.9) Ennélfogva, ezen és egyéb okból is, az ember és az ő bolygói nehézségeinek tanulmányozásához azt az eljárást