Bank Ban. Katona Jozsef

mellyel a halálos ágyba’ fekvő

      Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor

      Is még lemond, az oktalan – bolond.

      Ottó (unatkozva).

      Néném, tehát mi lesz kedved szerént?

      Majd bíborunk bemocskolása, majd

      Megvettetett szerelmem által a

      Rád háromolható szégyen gyötör.

      Gertrudis

      Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog,

      Ha Melinda érdemét temette volna

      El, úgy kikergettetni kész lehetnék

      Országaimból – és mégis, ha azt

      Megérni kellene, hogy reám mutatva

      Susogni hallanám: ni itt megyen

      Gertrúd, az öccse kinek kontár vala

      Melinda elszédítésében – Ottó!

      Ottó

      De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?

      Gertrudis

      Te engemet megláncolál, s magadnak

      Egy gödröt ástál, mostan mégis én —

      Én húzzalak ki abból?

      Ottó

      Csak te, oh

      Gertrudis! add tanácsodat nekem.

      Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?

      Gertrudis (elsárgulva visszarezzen).

      Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)

      Asszonyok! – — Megyek.

      Ottó

      Kegyes

      Néném! (ölelni akarja Gertrudist).

      Gertrudis (visszalöki).

      Hah! Vessz el itt arany kalitkád

      Ürében, árva bíboros teremtmény —

      Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)

      Ottó

      Hah!

      (A bosszúság és a szégyen közt habozván, végre kikiált.)

      Bíberach!

      TIZENHARMADIK JELENET

      Biberach belép és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de

      ismét abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre az

      elmosolyodó Biberachon akad meg kérdő szeme.

      Biberach (vállat vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi.

      Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkező oldalnak elejére kivezetvén ezt súgja):

      Eredj utána – mutass előtte ki —

      Derűlt tekéntetet – kérj engedelmet —

      Mondd, hogy sokat hallottál a magyar

      Feleségek állhatatosságáról – ez

      Csak próba volt. Örömében még maga

      Fog a királyné elvezetni hozzá,

      S a résztvevésig úgy is megpuhult

      Melinda tán öleléssel is köszön

      El nem rabolt bizodalomért. Kikérsz

      Elútazásod végpillanatán

      Egy János-áldását üríteni.

      Ott leszek én majd a pohárnok; a —

      Vagy légy magad – ne, itt egy kis hevítő;

      (Porokat ád által.)

      Emez pedig nénédnek altató.

      Ha ezt az álom elszólítja onnan

      Te vissza is mehetsz Melindához megént —

      (Elmosolyodik.)

      Ottó (megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach iránt való

      útálat s szeretet között).

      Irtóztató – de köszönöm. Úgy van! ő

      Enyim bizonnyal. – (A királyné után siet.)

      Biberach

      Hogyha bőkezűbb

      Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot

      Is adhaték. Most jobb lesz tartani,

      Jó herceg, a magyarsággal. – No csak menj!

      (Le akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott

      volna eszébe, halkkal felemelkedik, és a belépő Izidórának,

      Ottó után mutatván, a másik oldalon elmegy.)

      TIZENNEGYEDIK JELENET

      Izidóra fájdalommal néz mind a kettő után, azután elsiet Ottó után.

      Bánk Bán (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül

      sok ideig tipeg-topog).

      Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek