Galigali, a medvekapitány. Zimmerer Anita

leesett és az ajtó kitárult.

      A legénység megpillantotta Gizi nénit a ketrecben, akinek szerencsére a száját elfelejtették betömni, így Gizi néni tudott kiabálni.

      Gyorsan odaszaladtak hozzá és a két legkisebb kutya, Molly meg Foxi nekiláttak, hogy elrágják a köteleket és rácsokat. Olyan lelkesen dolgoztak, hogy közben Gizi néni kezét és ruháját is összenyálazták. De az óvónéni nem haragudott.

      Végül Luca segítségével sikerült a mindent átvágó varázsbicskával szétporlasztani a rácsokat. Amikor végre kiszabadult az óvónéni, magához ölelte Lucát, és megköszönte Galigalinak, hogy eljöttek érte. Galitól egy hatalmas kosárnyi virágot kapott Gizus néni, melyet a szomszédos réten szedtek az óvónéninek.

      Sietniük kellett, mert a kalózok hajója már a part felé közeledett, a fedélzetén egy kupac hangosan kiáltozó szutykos kalózcsemete integetett.

      A Szélvész legénysége szeretett volna észrevétlen maradni, így Gali parancsot adott Fanni kutyának, hogy a kis táskájában keressen nyomban varázsport, ami láthatatlanná teszi őket. De jaj! A kapitány eltévesztette. A varázspor Boxer táskájában van, Fanni a varázspajzsot cipeli. No, Boxer kutya máris a csapatra szórta a port, és azok nyomtalanul eltűntek a kalózok szeme elöl.

      A fogatlan, féllábú tengeri rablók csodálkozva néztek mindenfelé: el sem tudták képzelni, hová tűnt Gali csapata és az óvónéni. Azok hangtalanul, lábujjhegyen lopakodtak a hajóhoz, csendben felszálltak. Ezúttal Fanni kutya sem esett vízbe, mert Csoki kutya hátulról támogatta a hajópallón.

      Mire mindenki felszállt az ebéd is elkészült, hiszen Fanni jó konyhafőnökként már időben odatette a tűzhelyre és szerencsére ebbe nem szórt varázsport senki… Nosza, a szakács már tálalta is a finom mézes csontlevest. Gizi néninek nagyon ízlett. A kutyák és a medvék kedvenc levese olyan finom volt, hogy el is kérte a receptet, hogy majd az óvodások is megkóstolhassák.

      Hazafelé sebesen száguldott Szélvész hajó és kisvártatva megérkeztek a kikötőbe. Átszálltak Galigali utazókosarába, ami olyan nagyra nőtt, hogy mindenki belefért.

      Az óvodához repültek a város felett, ahol már az összes gyerek az udvaron állt és izgatottan várták őket. Nagy volt az öröm, amikor megérkeztek; mindenki vidáman integetett.

      Gizi néni egész nap a kalandról mesélt.